Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

szór kellemetlen kérdésekre immel-ámmal, leplezett vagy nem leplezett sértődöttséggel, sőt ingerültséggel válaszolt.

191 A számadáskönyvek — a királyi biztos szerint — tele vannak különféle megtévesztő, jogtalan, nagy összegű kiadásokkal, s a lehető legnagyobb összevisszaságban tartalmazzák a különféle tételeket.

192 A polgárság panaszai, a királyi biztosok kifogásai ellenére a magyar kamara és a kancellária kb. tíz évig nem tett komolyabb intézkedéseket a városi igazgatás és gazdálkodás ügyeinek a rendezésére. Az erélyes beavatkozást pedig tovább halogatni nem lehetett, mert a tanács és a polgárság, a céhek között a viszályok annyira elfajultak, hogy a város két pártra, egy tanácsira és egy polgárira szakadt. Ezeknek a fejleményeknek a hatására a magyar kamara végre elhatározta magát a városi tanács elleni tüzetes vizsgálatra, s rendkívüli időben (tehát nem tisztújítás alkalmával), 1722. november havában báró Maholányi Tamás és Jeszenszky István kamarai tanácsosok személyében királyi biztosokat küldött ki Budára. A királyi biztosoknak elsősorban a város igazgatása körüli belső ellentéteket, majd a városi gazdálkodást kellett alaposan megvizsgálniuk. A város igazgatása körüli bajok fő okát abban látták, hogy a polgárság eddig nem vett részt kellő mértékben a tanács megválasztásában és a gazdálkodás ellenőrzésében. E bajokat úgy szüntették meg, hogy 1722-ben létrehozták, más városok mintájára választott polgárság intézményét, s erre ruházták a tanács megválasztásának, a lakosság ügyei képviseletének, a városi pénzügyek ellenőrzésének a jogát. A városi háztartás megfelelő ellenőrzésére elrendelték, hog> a városi számadásokat ezentúl a választott polgárság tagjaiból és tanácstagokból álló vegyes bizottság elé kell terjeszteni, utána vizsgálja felül azokat a tanács, a számadóknak végleges felmentését azonban csak a királyi biztos adhat. Rendezték továbbá a hadiadó különkezelésének ügyét, az adókivetést. Meghagyták a tisztviselői fizetéseket, azonban leszállították a különjárandóságokat, s korlátozták a városi alkalmazottak adómentességét. Részletesen szabályozták a tisztújítást, megtiltották, hogy a tanács tagjai számadói tisztet lássanak el. Elrendelték az árvaügyek intézésének és az igazságszolgáltatásnak újabb reformját, intézkedtek a magyar nyelv megfelelő oktatása ügyében stb.

193 Az 1722 novemberében, majd az 1723. évi tisztújításra leküldött királyi biztosoknak (mindkét esetben báró Maholányi és Jeszenszky kamarai tanácsosok) kétségtelenül legfontosabb feladatuk a gazdálkodás megvizsgálása s annak megállapítása volt, mennyiben felel meg a valóságnak a polgárságnak s az eddigi felsőbb hatósági vizsgálatoknak az a vádja, hogy a tanács felelőtlenül, rosszul gazdálkodik, sőt meglopja a várost. Amint a királyi biztosoknak a kamarához és ennek alapján a kamarának a kancelláriához intézett jelentéséből látható, a vizsgáló közegek meglehetősen alapos munkát végeztek, s tanácsot ért vádak — sajnos — beigazolódtak. A királyi biztosok munkájukat először 1722. november 20-án kezdték el, s az eljárásukról szóló jelentés egy kötetnyi iratanyagot tesz ki. (Ezt 1723. március 11-én küldték el a kancelláriá109