Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

nak.) A jelentésben a királyi biztosok mindenekelőtt azt emelték ki, hogy a városi számadásokat teljes rendetlenségben és zavaros állapotban találták. Ezekből a számadásokból a városi bevételek fajait és mennyiségét megállapítani nem lehetett, úgyhogy külön kellett összeállítaniok a város jövedelmi forrásait. Az így összeállított jövedelmekkel kapcsolatban a tanáccsal közölték megjegyzéseiket, de erre a tanács válasza annyira homályos volt s annyira nem segített a nehézségek megoldásában, hogy, e zavaros összevisszaság útvesztőiben a bizottság a bevételek és Idadások megállapításának munkájában képtelen volt előrehaladni. Épp ezért az 1717—21. évi számadások megvizsgálását a legközelebbi tisztújításra halasztották el, hogy addig a számadásokat a megfelelő számadók hozzák rendbe és azokat a megfelelő mellékletekkel is lássák el. A jelentés beszámol a polgárságnak (communitas) a tanács ellen felhozott több súlyos vádjáról. Többek között arról, hogy a tanács tagjai nem elégszenek meg az esetről esetre befolyó mellékes, irodai bevételekkel (accidentia), hanem még a városi jövedelmekből is részesülnek, s ezek a jövedelmi források nem a városnak, hanem a tanácstagoknak hoznak hasznot. Ezért a tanácstagoknak kisebb fizetéssel kellene megelégedniök, s a mellékes jövedelmek közül csupán a bírságokkal. A városi tanács ezzel szemben ragaszkodott meglehetősen nagy összegű mellékeseihez, amit borban, sörben, disznóban, tűzifában kapott meg, mert szerinte ezeket az 1718. január 17-i tanácsülés határozata alapján a communitas jóváhagyta. A polgárság szerint azonban a határozatot nem a communitas (a város közönsége, a polgárság egyeteme) hagyta jóvá, hanem csak a külső tanácsnak a magisztrátussal tartó 17 tagja. A királyi biztosok megállapították, hogy a mellékes jövedelmek kb. 7000 Ft-ot tesznek ki évente. Bz nem egyszer felülmúlta a rendes tiszti fizetések évi összegét. A fizetésekre a pénztár pl. 1720-ban 5070, 1721-ben 7205, 1722-ben 5614 Ft-ot adott csak ki. A fizetések körüli visszaélések megszüntetése céljából egyelőre azt rendelték el, hogy további szabályozásig a tanácstagok vegyék fel fizetésüket és természetbeni járandóságukat. Adómentességet csak 6 negyed szőlő és lakóházaik után élvezzenek. A bírságok, caducitasok s egyéb rendkívüli jövedelmek felvételétől pedig tartózkodjanak.

194 A tanács visszaéléseiről a királyi biztosok az 1723. évi tisztújításról beszámoló 1723. december 31-i jelentésükben tájékoztatták a kamarát, illetve a kancelláriát. Eddig ugyanis befejezte munkáját az 1717—21. évi városi számadások átvizsgálására és ellenőrzésére kirendelt városi bizottság. Ennek alapján részletes áttekintést nyertek a bevételekről és kiadásokról, megállapították az indokolatlanul kiadott összegeket, mindazokat a károkat, amelyeket a városi tanács az említett években okozott a város számára. A jelentés szerint a tanács legszembetűnőbb visszaélései a következők voltak : Először is az álláshalmozások. Egy személy több állást töltött be s ezért több fizetést is vett fel. így pl. Dillmann Sebestyén egyszerre húzott tanácsnoki és főkamarási fizetést. Wolff Gáspár tanácsnok 110