Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Székely György: A pannóniai települések kontinuitásának kérdése és a hazai városfejlődés kezdetei = Die Frage der Kontinuität der Siedlungen in Pannonien und die Anfänge der Städteentwicklung in Ungarn 7-23

pásztorairól. Ma feltételezzük, hogy a Dunántúlt mint a rómaiak legelőjét a XI. századi Gesta jelölte meg, amire Ricardus jelentése és Spalatoi Tamás (pascua Romanorum), valamint a Chronicon Rhytmicum Sitticense (Romanorum pascua) említései jogosítanak fel. Valószínű, hogy Anonymus a rómaiak pannóniai uralmára utaló régi magyar feljegyzést azért elevenítette fel, mert az adószedő pápaságra célzott szatirikus tiltakozásában : „hiszen épen most is a rómaiak legelnek Magyarország javaiból".

13 Hasonlóképpen nem tartjuk latinoknak középkori városaink Latini elemeit, akiknek pl. XIII. századi esztergomi pecsétje és ugyanakkor említett esztergomi utcája középkori bevándorlókra vonatkozik.

14 A modern kutatás a pannóniai római települések és a romanizált elemek visszaszorulását nem pusztán a népvándorlás pusztításaiból vezeti le. Legújabban vették vizsgálat alá a IV. századi Pannónia lakosságának belső mozgását és a települések változásait. Megállapítható, hogy a provinciában a római villákat védekezés céljaira megerősítették, pl. a hosszúhetényi római villa lakórészét két, hatszögletes toronnyal látták el. A határok mentén széles sávban katonákat telepítettek, továbbá szarmatákat és germánokat is. A határok mentén a belső és külső lakosság közötti különbség kezdett elmosódni. A IV. század folyamán a limes mögöttes területén élő lakosság egy része a provincia belsőbb területeire kezdett visszahúzódni. A hirtelen ellenséges támadások ellen a betörési pontoktól távolabb eső, fallal megerősített, táborszerű települések alakulnak ki, ahová szükség esetén a környező terület lakói is behúzódhatnak.

15 A limes melletti városok — valószínűleg az említett ténnyel összefüggésben — hanyatlanak. Aquincumban düledező épületeket javítatlanul laknak, barbár tűzhelytípust használnak, gabonát otthon őrölnek. A lakosság a városfalaktól távolabb eső lakásait lassanként feladja, s a települések részben kiürülnek. Ezt a folyamatot mutatja, hogy Aquincumban közvetlenül a városfalak mellé temetkeztek, sőt a római uralom végén a légiós tábor mellett a katonai város házai közé, sőt lakóépületbe is helyeztek sírokat. A canabae lakossága valószínűleg a táborba költözött. De a dunai szigeten a helytartói villa közelébe is temetkeztek.

16 Pannónia egyik legtisztábban polgári jellegű városa, S avaria (Szombathely) iparos- és kereskedő-negyedének helyén már a IV. században temetkeznek és sír-épületek kerülnek egyes utak helyére. Ez a folyamat jelzi Savaria pusztulását, amit a hun invázió után, 455-ben földrengés tetőzött be. Savaria kontinuitásának felfogását cáfolják az ásatások, az előkerült középkori erődítés ugyanis falával és árkával kettévágta az ókori város egyik legfontosabb keresztény kultuszhelyét.

17 A pannóniai városok területi összehúzódása nem speciális folyamat, párhuzamait a bizánci és levantei városok kivételével a birodalom valamennyi részén megtaláljuk. így zsugorodott össze — városfalainak tanúsága szerint — az I. századi afrikai Leptis Magna 250 és 365 közt, hogy Justinianus korára megint a felére csökkenjen. Nem tölao •