Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

hivatkozott, s nagyobb ellenállás esetén ajándékokkal, borral csitította a kamara vagy a kancellária tisztviselőinek haragját. Jellemző eset erre pl. 1715-ben a gyors pénzszerzés céljából a kiváltságok rendelkezései ellenére polgárrá felvett rácok esete. A városi tanács 100 Ft discretiót ígért a kamara alelnökének, ha a rácok polgárrá való felvételét jóváhagyja.

187 A discretio különben is a város rendszeres, a számadáskönyvekbe felvett kiadási tétele volt. A városi polgárság először 1711 -ben vádolta komolyabb formában a tanácsot a pénzügyek gyanús kezelésével. Megjegyezte pl., hogy Sauttermeister Frigyes volt polgármester hitelezett a városnak, s a kölcsönöket tanúsító számadási kivonatokat ő maga mint polgármester hagyta jóvá, tehát saját maga ügyében gyakorolt hatósági funkciót.

188 A következő évben Zennegg Kristóf György királyi biztos gyanúsította meg súlyosan a tanácsot, amikor kimondta, hogy a várost nem a császár, hanem saját urai tették tönkre. Zennegg egyébként is nagyon ellenségesen viselkedett a tanáccsal szemben, 1710-ig ugyanis az akkor megszűnt budai kamarai adminisztráció vezetője volt, s így nem jó szemmel nézte Buda szabad királyi városi rangra történt emelését. Ki is jelentette, hogy Buda nem egészen jogszerű, módon jutott a kiváltságokhoz (per fas et nef as). Jó alkalmat látott tehát a vizsgálatnál arra, hogy a városi tanácson üssön egyet. A tanács fel is jelentette őt a magyar kancelláriánál, hogy a magisztrátussal még a régi kamarai stílusban (nach alten Cameral Stylo) beszél.

189 Zennegg eme véleményéből az szűrődik ki, hogy szerinte Buda a kiváltságok megszerzésével kapcsolatos kalandos vállalkozások miatt jutott súlyos gazdasági helyzetbe. A további években, főleg az 1715. és az 1717. évi tisztújítás alkalmával hangzott el sok panasz a városi tanács ellen. A polgárság az 1715. május 2-án kelt panaszbeadványában többek között azt kifogásolta, hogy a tanács tagjai adómentességet élveznek, a tanácsban két sógor és két fivér van, a gyakori küldöttségek a városi pénztárt módfelett megterhelik, a tanács a polgárság tudomása nélkül vesz fel kölcsönöket, s a polgárság nem tudja, mire fordították a kölcsönvett összegeket. Kifogásolták továbbá, hogy a tanács alacsony kamatra kölcsönveszi az árvapénzeket, a polgárokat katonai szállásadásra és kvártélypénz fizetésére is kötelezi. Túl magasnak vélték a városi tisztviselők számát és a fizetéseket. Az 1717. évi tisztújítás alkalmával a királyi biztosi jelentés beszámol a tanács elleni kifogásokról. A jelentés szerint a helytelen gazdálkodás és a polgársággal való rossz bánásmód az ellentétek fő oka. A polgárság teljesen ki van zárva a város ügyeinek intézéséből, a tanács csupán a saját érdekeinek megfelelő rendelkezéseknek szerez érvényt. A sörvámot a tanács nem kórházi célokra fordította, a vízműveket nem a telekkönyvi jövedelmekből, hanem a lakosság különadójából állította helyre. A hadiadó címén beszedett összegnek csak a felét fizették a hadipénztárba.

190 A polgárság szóvátette a folyton emelkedő adósságok ügyét is, Zennegg királyi biztos pedig hosszú faggatás alá vette a tanácsot a városi gazdálkodás részleteinek kivizsgálása céljából. A tanács a sok108