Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

séről, nem lehetett áttekintése a jövedelmekről és a kiadásokról, pedig e jövedelmek jórészt az ő adóiból, a rá kivetett terhekből tevődtek össze, s ezeknek a terheknek mértékét döntő módon szabta meg a városi háztartás biztos vagy bizonytalan helyzete. A városi tanács meglehetősen korlátlan hatalmának egyik forrása részben a XVIII. századi városi igazgatási szervezet volt. A városigazgatást vezető tanács állandó, a polgárság által életfogytiglan megválasztott tagokból, tanácsnokokból tevődött össze. A polgármestert és a bírót ugyan két évenként újból választották, azonban mindig csak a tanácstagjai közül, s a lelépő polgármester és bíró továbbra is a tanács tagja maradt.

185 A tanács korlátlan hatalmát növelte ezenkívül az is, hogy nemcsak a külső tanácsosokat, hanem a város egyéb tisztviselőit (szindikus, főkamarás, telekhivatali igazgató stb.), a külvárosi bírákat, esküdteket is ő nevezte ki, sőt ebben az időben az elhalálozás révén megüresedett tanácsnoki állásokat sem választás útján, hanem kinevezéssel töltötték be. Budán ilyen körülmények között egymás érdekeit támogató, sőt egymással rokonságban levő klikk kezébe került a hatalom, mely annak révén, hogy a városnak a kiváltságokat megszerezte, a város korlátlan urának, a budai kamarai adminisztráció jogutódjának képzelte magát. E klikkel szemben szintén befolyásos és gazdag városi polgárokból álló csoport állott, mely egyelőre ugyan a város vezetéséből kimaradt, de az abban valórészvételéért, főleg a kiváltságok biztosította önkormányzati jogai (a tanács választásának, a városi gazdálkodás ellenőrzésének, az adóterhek szétosztásának joga) alapján az uralmon levő tanácsi klikk ellen szívós harcot indított meg. Támogatta ezt a küzdelmet a város nem polgár jogú, szegény lakosságának széles tábora, amely a zsarnokoskodó, megvesztegethető, pártosan bíráskodó, fennhéjázó s a súlyos terheket főleg a lakosságra áthárító magisztrátussal szintén mélységesen elégedetlen volt.

186 A tanácsellenes párt nem csinált titkot abból, hogy véleménye szerint a tanácsbeli urak a felelőtlen, helytelen gazdálkodáson felül még meg is lopják a várost, s ez az oka a város eladósodásának, a túlságos nagy terheknek. Ilyen véleményének főleg 1710 után adott hangot a kancelláriához eljuttatott emlékiratokban, de főleg a tisztújítás alkalmával leküldött királyi biztosok előtt. A magyar kamara és a magyar kancellária a polgárság és a tanács között állandóan fokozódó ellentétek miatt gyakran kényszerült királyi biztosok leküldésére. A királyi biztosok szinte évenként megismétlődő látogatásának fő oka azonban az volt, hogy Buda a reá kirótt adókat és egyéb terheket igen rendszertelenül fizette, sőt többször képtelen volt ezek kifizetésére. A királyi biztosok főleg ilyen szempontból vizsgálták meg a városi gazdálkodás helyzetét és a tanács vagyonkezelését. A városi tanács a polgárság és a királyi biztosok folytonos vádjai, vizsgálatai következtében tulajdonképpen két tűz közé szorult. Bnnek -ellenére igen soká tudta leplezni a nyilvánvaló visszaéléseket, ügyesen a kuruc pusztításokra, a pestisre, az árvízre, egyéb elemi csapásokra 107