Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig

a visszafoglalás utáni évek között nem szakadt meg, Buda legfőbb foglalkozásává, a polgárság éltető erejévé fejlődött. Már a visszafoglalás után kb. 5000 akó évi termést adnak a budai szőlők, s az évi mennyiség 1700 után 30—40 000 akóra emelkedik. A szőlőtermelés tekintélyes jövedelme tette lehetővé, hogy Buda legalábbis a lakosság számát tekintve, a súlyos adóterhek ellenére fejlődésre volt képes. Az átlagos budai gazdaság velejárója tehát a bor, melyet az adóösszeírásoknál majdnem minden tételnél vagyon, illetve adózási tárgyként találunk meg, itt-ott teszi csak változatosabbá a borkészletből álló vagyonkimutatást egyegy állat és néhány mérő termény feltüntetése.

161 Az 1702-ben kivetett súlyos adókkal minden háztartás létalapját támadta meg tehát a bécsi adópolitika, mert nemcsak a bor utáni adókat, hanem egyéb adóterheket is a szőlőművelés jövedelméből kellett fedezni. Buda 1702. évi adói közül a porció összege 18 916 Ft, a kb. 40 000 akó bortermés után a tized (akónként 4 Ft-jávai számítva) 16 000 Ft, az accisa 20 000 Ft, a hegyvám kb. 2000 Ft, tehát csupán a porció és a bor után szedett adók kb. 57 000 Ft összeget tesznek ki. Ebben még nincs bent a katonai beszállásolás és egyéb szolgáltatások költsége, a gabona- és állattized (kisebb tized), a telekkönyvi díjak összege. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a városi pénztár 10 évi tiszta jövedelme 1693-tól 1703-ig a városi különadóval együtt 40 000—45 000 Ft-nál többre alig becsülhető,

162 akkor érthetjük meg valóban, micsoda súlyos terhek nehezedtek a lakosság legfontosabb foglalkozásából, a szőlőtermelésből adódó jövedelemre. A török uralom után a császári hatalom birtokába került Budára kivetett adók súlyosságát lemérhetjük azzal is, ha összehasonlítjuk a bécsi kamara által 1705 előtt és Buda városa által 1705 után kivetett adótételeket. A fogyasztási adót, a hegy vámot, a telekkönyvi díjakat ugyanis 1705-ben, a szabad királyi városi kiváltságok megadása következtében a városnak engedték át. A kamarai adminisztráció a hegy vámot egy fertály szőlő után 1 Ft 15 kr-ban, illetve 1 Ft-ban állapította meg, a városi tanács fertályonként csupán 30 kr-t kér. A Huetgeld (csőszpénz) 1705 előtt fertályonként 30 kr volt, 1705 után 24 kr. A tizedakó ügyében is jóval olcsóbban állapodik meg a város az egyházzal, mert egy akót 1705 után 1 Ft 45 kr-jával, illetve 1 Ft 30 kr-ral lehet megváltani. 163 A sör után fizetett fogyasztási adó 1705 után is elég súlyos, akónként 5 garas.

164 A bécsi kormányzatnak a töröktől visszafoglalt területeken bevezetett kizsákmányoló, elnyomó politikáját tehát világosan elénk tárja Buda példája is. Rendszeres és szervezett apparátus gondoskodott a jövedelmek behajtásáról, a város gazdasági kiaknázásáról és ezeknek a jövedelmeknek nem a magyar, hanem az osztrák kincstár számára való biztosításáról. Hozzájárult ehhez az osztrák közegek, főleg a katonaság magán módszerekkel folytatott kizsákmányolása és jövedelemszerzése is. Ez a politika 1703-ban Budán is elérkezett ahhoz a határponthoz, amelyen túl az elnyomott lakosság számára már elviselhetetlenné válik, s valaminek történnie kell annak megváltoztatása érdekében. Jól tudjuk, 66