Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig

háztartás, a rácok nélkül. A rácok általában körülbelül a lakosság felét tették ki, úgyhogy 1692-ben a Budán található háztartások száma körülbelül 400-ra becsülhető. 1702-ben pedig az összeírott háztartások száma 1660.)

154 A települőket különféle könnyítések ígérgetése csábította, valóban kaptak is ingyen telket és földet, azonban már a házak felépítésénél, a gazdaságok felszerelésénél súlyos akadályokat jelentettek a minduntalan kivetett újabb és újabb adók. Egyébként az új lakóhely adottságai — kivéve a szőlőtermelést — nemigen voltak alkalmasak a meggazdagodásra, súlyosabb adóterhek viselésére. Budán sokféle, főleg német származású mesterember, kézműves telepedett le, akik, amint erről már szólottunk is, megfelelő fogyasztóközönség hiányában, a katonaság önellátása, a markotányosok versenye miatt túlságosan jövedelmező piacot iparuk számára egyelőre itt nemigen találtak, úgyhogy mindegyiküknek az aránylag kedvező körülmények között folytatható szőlőművelés jövedelmével kellett kiegészíteni a csekély keresetet. A kereskedelem sem hozott sok hasznot a vámok és harmincad, azonkívül a markotányosok jogtalan árusítása miatt, világosan látszik ez az 1701. évi porcióösszeírásból, ahol kereskedelem után csak kb. 10—15 adózóra vetettek ki porciót.

155 A lakosság túlnyomó többségének tehát mezőgazdaságból kellett megélnie, ebből kellett az adókat is kifizetnie. A mezőgazdaság pedig, amint ezt az 1702. évi porcióösszeírásból is láttuk, igen fejletlen ebben az időben Budán.

156 Az itt található kevés állat, a néhány száz mérő termény önellátásra sem lehetett elegendő, úgyhogy a város állandóan küszködik az élelmezés problémájával. Nem fejlődhetett ki Budán a mezőgazdaság, nem volt ehhez elegendő és megfelelő földje, elegendő határa. Még a meglevőt is elvette a katonaság, 1697-ben és 1698-ban szóvá teszik a polgárok, hogy a budai várparancsnokok erőszakkal, a határkövek eltávolításával veszik el a földeket, azokon majorságokat rendeznek be, sőt a polgárságot az erdőhasználattól is eltiltják.

157 Az állattenyésztést pedig különösen megnehezítette az a körülmény, hogy a várparancsnokok épp a legjobb és a városhoz legközelebb eső legelőket és réteket foglalták le maguknak. így például 1700 júniusában felpanaszolja a város, hogy a marhahajtás útjában áll a Pálvölgy felé a Pfeffershoven várparancsnok által elfoglalt rét.

158 A mezőgazdaság nehéz helyzetére mutatnak Buda birtokszerzési kísérletei is. Ezek során 1696-ban Törökbálint és Feketeszentegyház pusztákat kéri a bécsi kamarától, azonban az adományról lekésett, a budai jezsuiták szerezték meg azt maguknak.

159 A sikertelen kísérlet után gróf Zichy Ferenctől bérbe veszi Budaörs és Csék birtokokat, azonban 1701 -ben a Zichyek a bérletet felmondják. 1701-ben újból kérik a neoacquistica commissiótól Törökbálintot, Budaörs és Csék praediumokat, kétségbevonva ezekre a javakra a jezsuiták, illetve a Zichyek jogát.

160 Csupán a szőlőművelés az, amelyről ebben az időben Buda gazdasági fejlődésével kapcsolatban jót mondhatunk. A sok munkát és gondosságot igénylő szőlőföldeket az új telepesek akadálytalanabbul vehették birtokukba. A szőlőművelés, amelynél a folytonosság a török idők és 5 Tanulmányok Budapest múltjából 65