Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig

nisztrációt is hasonló panaszokkal ostromolják, úgyhogy az adminisztrátor javaslatára a bécsi kamara csupán kegyből, a fertály utáni adót jól termő szőlőnél 1 Ft 15 kr-ra és a rosszabb minőségű után 1 Ft-ra szállítja le.

149 A következő, 1702. esztendőben folytatódik a hegy vám elleni panaszok sorozata, a vízivárosiak azzal fenyegetik az adminisztrátort, hogy feleségeikkel és gyermekeikkel inkább elköltöznek, de a súlyos és jogtalan hegy vámot nem fogják fizetni.

150 A hegy vámot azonban szigorúan behajtják, szőlőjének szüretelését senkinek a hegyvám befizetése előtt meg nem engedik, s a lakosság azt sem tudja elérni, hogy a járandóságot terményben fizesse be, amint azt többször is kérte.

151 A telekkönyv 1703. évi jövedelmi kimutatásában hegy vám-hátralék nem is szerepel. Budán és Pesten 1701-ben 1665, 1702-ben 1683 az adózó negyedszőlők (fertály) száma. Ezek után 1701-ben 2434 Ft 15 kr és 1702-ben 2675 Ft 45 kr hegyvámot szedtek be.

152 A porció, a beszállásolás mellett 1701 -ben és 1702-ben beszedett újabb súlyos adók mérhetetlenül elkeserítik a polgárságot. Minden keserűségét elmondja abban az emlékiratban, amelyet a bor akója után megállapított félforintos accisa kivetésekor küld fel 1702. december 9-én a bécsi kamarához. Itt felsorolja, hogy mennyi adó, mennyi szolgáltatás terheli Buda legfontosabb megélhetési forrását, a bortermést. Elmondja, hogy egy fertály szőlő megművelése több mint 40 Ft-ot igényel, holott jó termés esetén egy fertályról évente 20—25 akónál több nem terem, s a bor akóját sokszor szükségből 2—3 Ft-ért is el kell adni. E drágán termett és csak olcsón eladható bor akója után évente fél forint accisát, tizedet, kb. egy garas (3 krajcár) hegy vámot, 2 garas porciót kell fizetni. Hozzájárul ehhez a minden fertály szőlő után fizetendő 30 kr csőszpénz (Huetgeld) és 2 garas szüreti adó (Iyesezettl). Csak az accisa több mint 20 000 Ft-ot tesz ki. Mindezt, csupán a bortermésre kivetett adót Buda sohasem tudja kifizetni (»welches neben obigen auf den Wein allein angeschlagenen imposten auss dem Gemein zu Ofen in Ewigkeit nicht zubringen ist«), — zárja le e súlyos szavakkal Buda a bécsi politikát talán legjobban jellemző emlékiratát.

153 Valóban, ha végigtekintünk Buda eme rendszeres s minél nagyobb jövedelmek kisajtolását célzó adóztatásán, amely csúcspontját 1702— 1703-ban érte el, nem látjuk túlzottnak a városi polgárság nagy elkeseredését. A két ízben is megadott négyéves, illetve ötéves adómentesség ellenére, amint ezt már eddig is kiemeltük, a bécsi kormányzat adópolitikáján lényeges mértékben nem változtatott. A súlyos adók, e fejlődést gátló korlátok között kellett a romokban levő Budának újjáépülnie, várossá szerveződnie, továbbfejlődnie. A fejlődés lehetőségei részben megvoltak Budánál. Az új telepesek bőven özönlöttek a város falai közé, hiszen a lakosság 1692-től 1702-ig úgyszólván megnégyszereződött. (Erre vonatkozólag az egykorú porcióösszeírások adhatnak számunkra ha nem is pontos, de a betelepülés arányait mégis feltüntető tájékoztatást. Az 1693. évi porcióösszeírásban 192 név szerepel, feltehetőleg 64