Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig

Joachimot, az »Aranykulcs« vendéglő tulajdonosát a katonák megsebesítették, 1 napig a főőrségen tartották. A Várhegy oldalában védelmi szempontok ürügyével a pincék ásását megtiltották, de csak azoknak, akik a hadimérnöknek nem hajlandók bizonyos pénzösszeget kifizetni. A mérnök ilyen címen több polgártól 2—18 dukátot zsarolt ki. Az egyik rác lakost, mert nyakravalóját, melyben pénzét rejtette, nem volt hajlandó az erőszakoskodó katonáknak odaadni, leszúrták. A rácok, annak ellenére, hogy lakással, enni-innivalóval bőven ellátják a katonákat, nem képesek garázdálkodásaiktól megszabadulni stb.

135 Az 1696. évi adómentesség kivívásával Buda a városi jogokért és mentességekért folytatott harcában, amint láttuk, elért némi eredményt. Az adómentesség öt éve alatt egy-két intézkedés a bécsi adópolitika enyhülését látszott mutatni. Az öt év elteltével azonban, hasonlóan az 1689—1692. évi korszakhoz, a bécsi kormányzat ismét, sőt sokkal nagyobb mértékben letért az enyhébb adópolitika útjáról. Az egyébként is zilált pénzügyi helyzetben levő osztrák állami kincstárt a belső forrongó helyzet, a külső háborúk, főleg a spanyol örökösödési háború, még inkább kimerítették. A pénzügyi helyzet megszilárdítása az adóösszegek növelésére, újabb adók kivetésére, az új szerzeményi területek még fokozottabb kiaknázására készteti a bécsi köröket. Az adómentesség idejének letelte után, 1702-ben a kamarai terheket Budán is eddig nem tapasztalt eréllyel kezdik a lakosságon behajtani, úgyhogy az annyit kért és többször megígért enyhítés helyett az adóztatás ezekben az években válik korszakunkban a legnagyobb méretűvé, ekkor éri el csúcspontját. A bécsi kamara a fent jelzett okokból az adómentes évek után nemcsak az accisát veti ki a vártnál sokkal súlyosabb mértékben, hanem szigorúan behajtja az eddig még általában be nem szedett telekkönyvi díjakat és adókat, s bevezeti egy újabb súlyos adó, a hegyvám fizetését is. Először a fogyasztási adó (accisa) fizetésére vonatkozó, az egyes adótételeket részletesen szabályozó rendelet érkezik meg Budára 1702 januárjában. Az adó meglehetősen súlyos, mert egy akó kimért bor után 2 pintet, egy levágott ökör után 1 Ft-ot, egy tinó után 75 dénárt, 1 borjú után 25 dénárt, 1 disznó után 25 dénárt, 1 bárány és 1 kecske után 15 dénárt kell fizetni.

136 A fogyasztási adó, mint majdnem minden egyéb adó, elsősorban a bortermést, Buda legfontosabb cikkét sújtja. A porciótól és a kvártélytól meggyötört polgárság azonban nem nyugszik bele az accisa kivetésébe, elengedését kéri azzal érvelve, hogy a fogyasztási adót nem fizető katonai markotányosokkal a versenyt ily adó mellett nem bírja. A pogárság szerint vagy az accisát kell eltörölni, vagy a bores húsárakat kell felemelni, különben a bormérés és a húsmérés teljesen a katonaság kezébe kerül.

137 A polgárság nagy megterhelése és erős tiltakozása arra indítja a kamarai adminisztrációt, hogy megkérdezze 61