Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig

a bécsi kamarától, az újonnan elrendelt fogyasztási adót be kell-e szedni, vagy nem, adhat-e további lélegzetvételt a városnak?

138 Az accisa elengedését, illetve mérséklését azonban hiába várja a város, az év végén újabb rendelet érkezik a kamarai adminisztrációtól, mely a háborús időre való tekintettel, a nagy hadikiadások miatt az accisát a bor után általánosan bevezeti, mégpedig akónként félforintjával. E célból tulajdonosra való tekintet nélkül a pincékben s egyéb helyeken lelhető összes bormennyiség összeírását rendeli el.

139 A Budán éppen ebben az esztendőben összeírt kb 40 000 akó bortermésre ez a kivetés kb 20 000 Ft kifizetését jelenti, ez pedig olyan magas összeg, hogy még a porció, a legsúlyosabb adóteher is elmarad mögötte. Hozzálát a bécsi kamara ugyancsak az eddig kiaknázatlan telekkönyvi jövedelmek behajtásához is. В díjak beszedését 1702 áprilisában rendeli el a kamarai adminisztráció. A befolyó összeget a svábhegyi kútforrás vizének a Várba való vezetésére kívánja fordítani s ezzel a katonaság ellátását javítani. A rendelet szerint visszamenőleg 1696-tól ki kell fizetni a telek- és házadót (Grunddienst), ki kell váltani a még kiváltatlan ingatlanleveleket (Gewőhrbrief). Az ingatlanlevél darabonként 1,5 Ft, a Grund-, illetve Hausdienst egy egyszerű ház után 1 tallér (1,5 Ft), kettős házzal rendelkező telek után 2 tallér (3 Ft) és több házzal bíró telek után 3 tallér (4,5 Ft) egy esztendőre.

140 A városi tanács hamarosan visszaír a kamarai adminisztrációnak, hogy ezt az újabb, egy másik porcióval felérő terhet képtelen kifizetni, hivatkozik az 1696. évi adómentességre, amely a várost minden polgári és kamarai tehertől felmentette, kivéve a telekkönyvi taksát (ausser der Grundbuchstaxa). A pátensben a telekkönyvi taksán nyilván csak a Gewőhr s a Grundgeld értendő, ezek szerint a telekadó (Grund- und Hausdienst), mint nem is kimondottan telekkönyvi járandóság alól az adómentes évek alatt a város mentességet élvezett. Ezek alapján kéri a telekadó elengedését, hozzátéve azt, hogy még a porcióval sem tud a város megbirkózni.

141 A telekadó ügyében azonban a kamarai adminisztráció nem enged. Május havában szigorúan megrója a polgárokat, mert azok császári rendelet ellenére a telekadót még mindig nem fizették ki. Közli a tanáccsal, hogy aki három napon belül hátralékát nem rendezi, az ellen a végrehajtást megindítják és szőlejét zár alá veszik.

142 Az 1703. esztendőben a kamarai adminisztráció a telekkönyvi díjakat és járandóságokat még szigorúbban hajtatja be. Mivel 1703 áprilisában kiadott rendelete és a rendelet hirdetményben való közhírrététele ellenére a hátralék május havában még mindig' több mint 200 Ft, a hátralékokra magas bírságot vet ki. Minden hátralékos »Dienst« után 22—25, a hátralékos »Gewőhr« után 45 kr büntetéspénzt kell fizetni s aki ennek ellenére 1 hónapon belül nem rendezi adósságát, attól »ingyen« kapott telkét a kincstár számára elkobozza.

143 Buda városa már nap mint nap várja a városi privilégiumlevél kibocsátását, melynek értelmében a telekkönyvi jövedelmeket a városnak kell átadni. Érthető, hogy a kamarai adminisztrátor e megalázó rendelete ellen erélyesen tiltakozik, és a telekkönyvi díjak 62