Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten

ték valamennyi bírói fórumon. E nézet alapja az volt, hogy a 13-as bizottság tagjait a bíróság felmentette. Azonban a vasút egyszerű dolgozóit, azokat a szolgákat és altiszteket, akik a sztrájk kezdeményezőjeként léptek fel, akik kitartásra buzdították a sztráj kólókat, elítélték és velük a büntetést letöltették. A budapesti főügyész 1904. október 15-i jelentése beszámolt az igazságügyminiszternek arról, hogy Budapesten Bohus Mihály, Pázmány Lipót és Tóth Pál rákosrendezői vasutasok 2—2 hónapi, a szolnoki vasutasok közül Szálai Sándor egy hónapi, Tari István, Liszonyi Vince, Horváth József 21—21 napi Szendrei Albin 14 napi fogházbüntetésüket kitöltötték.

142 Ez ideig még nem sikerült pontos kimutatást készíteni arról, hogy a sztrájkból kifolyólag hány vasutast ítéltek el. A minisztertanács újabb vasutassztrájktól való félelmében 1905. augusztus 16-án kimondotta, hogy a maga részéről méltányosnak és igazságosnak tartja, hogy ne folytassák tovább a sztrájkban való részvétel miatti felelősségrevonást.

143 A megtorlással örökre el akarták venni a vasutasok kedvét a sztrájktól. Az Újság szerint »mennél kíméletlenebbül, mennél irgalmatlanabbul büntetik meg a sztráj kólókat, annál nagyobb garanciát kap az ország a mostani és a jövőbeli hasonló merényletek ellen.«

144 Az egyik vidéki lap nyíltan meg is írta, reméli, hogy a súlyos megtorlás után »a vasutasoknak, de még dédunokájuknak sem fog eszébe jutni, hogy valamikor sztrájkoljanak.«

145 A vasutassztrájktól megrémült uralkodó osztályok — beleértve a vasutasok korábbi mozgalmával kacérkodó középburzsoázia képviselőit is — nem elégedtek meg a sztrájk brutális letörésével, az embertelen megtorlással, hanem olyan törvények hozását követelték, »amelyek a jövőben lehetetlenné teszik a mostanihoz hasonló sztrájkot. . .« Budapest székesfőváros törvényhatósága határozatban mondotta ki, hogy helyesli azokat a kormányintézkedéseket, melyek a sztrájkot megtörték. Ugyanakkor elvárja »a törvényhatósági bizottság ... a kormánytól, hogy gondoskodni fog az ország törvényes rendjének állandó és intézményes megszilárdításáról és elejét veszi azoknak az erőszakos irányzatoknak, törekvéseknek, amelyek végzetes megrázkódtatással fenyegetik az országot«.

146 Hogy a vasút vezetői mennyire féltek a vasutassztrájk közeli megismétlésétől, arra fényt vet többek között a MÁV igazgatóságnak az üzletigazgatókhoz intézett 1904. évi július 17-i bizalmas távirata. Ez a távirat utasította az üzletvezetőket, gondoskodjanak arról, hogy a mozdony vezetésre jogosított központi és f ütőházi mérnökök, mozdonyfelvigyázók szükség esetén minden pillanatban rendelkezésre álljanak. »A legkisebb rendellenesség esetén szállja meg a fűtőházat katonasággal . . .« — rendelkezik az Igazgatóság.

147 * Az 1904-es vasutassztrájk elbukott. A nagy küzdelemben a vasutasok alul maradtak, de a harc nem volt hiábavaló. A kormány a 409