Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig
akkor igen fontos épületfa megdrágítása miatt már 1688-ban panaszra ad okot. 16 A város kiváltságokat és adómentességet kérő beadványai, a város nyomasztó gazdasági helyzetét feltáró újabb és újabb panaszok ellenére a kamarai inspektorátus 1688-ban és 1689-ben szigorúan behajtja az adókat és a vámokat. A városi tanács panaszos emlékiratban adja elő, hogy a harmincadmentesség helyett a harmincadosok egy pár ökörért egy tallért (másfél forint) szednek, az accisa-mentesség helyett a császári provizorátus (adóbeszedő hivatal) 2 Ft-t hajt be ugyanezért az illetékes polgároktól, mindez pedig az élelmiszerek drágaságát idézi elő. Sokallják a betelepülőknek kiosztott romos házhelyek után kivetett taksa összegét is, amelyet nem méltányos összegben, hanem a betelepülő holmija, élelmiszerkészlete alapján állapítanak meg, s ezáltal is drágaságot okoznak. Mindez, ha tovább így megy, a helység teljes pusztulására s a betelepülők elijesztésére fog vezetni — adja elő a panaszirat. Iyegalább az accisa és a harmincad fizetésétől 12 évre, a romos házhelyek utáni taksa fizetésétől egy bizonyos időre mentse fel a várost a kamara — ismétlik meg adómentesség iránti kérelmüket a budaiak. 17 Az adómentesség kérdését nemcsak a budaiak nyomasztó gazdasági helyzete tartja állandóan napirenden. A bécsi kamara nem zárkózhatott el teljesen a városiak kérései és panaszai elől, a gazdasági élet megindulásához nemcsak itt, hanem a visszafoglalt területeken mindenütt szükség van néhány évi türelmi időre, egy kis lélegzetvételre. Az 1686. november 5-i kamarai utasítás is ígért 3—5 évi adómentességet a kiosztott telkekre és házakra. Az adómentesség ügye nem látszik tehát teljesen reménytelennek, márcsak azért sem, mert a bécsi kamara a városi kiváltságok és haszonélvezetek iránti igényeket, úgy látszik, az adómentesség megadásával akarja leszerelni. Az adómentesség ügye azonban egyelőre még nem érett meg, az adóztató politika további csapásaira, a budaiak további küzdelmére van még szükség. A csapás, amely Buda városát az adómentesség kivívásáért a döntő rohamra készteti, nem sokáig várat magára, 1689 februárjában megérkezik a Pest megyei főispán rendelete a városra kivetett porcióra vonatkozólag. 18 Ezzel a kamarai terhek mellett a bécsi haditanács, illetve a császári hadbiztosság adóztatása is kezdetét veszi Budán. A császári katonaság ellátására beszedett porciónak már a híre is elegendő arra, hogy a budaiakat a legnagyobb rémületbe ejtse. A porció, a velejáró katonai exequálások, kihágások, tortúrák a magyarság legszörnyűbb terhei ebben az időben. A császári katonaság zabolátlan önkényeskedése, a mérhetetlenségig fokozott kizsákmányolása a városiak előtt is jól ismert dolog volt. Az osztrák szoldateszka Magyarországot ellenséges országként rabolja, fosztogatja, s elképesztő összegeket sajtol ki az amúgy is hihetetlenül alacsony életkörülmények között tengődő lakosságból. Az országra kivetett 2—3 millió Ft-nyi porción felül 10—20 millióra rúg az az összeg, amit a császári hadbiztosok saját belátásuk szerint »minden szabály és rend« nélkül behajtanak a földhözragadt 38
