Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Vadász Sándor, A fővárosi vasasok századvégi szakszervezeti mozgalmának történetéhez (1890—1899)
elnökhöz és kérték, hogy akadályozza meg »a munkások által gyűlölt« gyári betegsegélyző pénztárak alakítását, a működésben levőket pedig oszlassa fel. Közben a szakegyletek, szakszervezetek száma is szaporodott. Februárban terjesztették be a budapesti vasbútor munkások és rokonszakmabeliek szakegyleteinek alapszabályait. 37 Ugyancsak februárban érkezett be a minisztériumba a magyarországi reszelővágók és segédmunkásaik szakegyletének alapszabálytervezete. 38 Azonban az új egyletek alakításánál is jelentősebb eredmény volt az első önálló szaklap, a »Fémmunkás« megjelenése. Július 2-án a Ganz Kőbányai úti üzemének munkásai gyűlést tartottak, amelyen Vanczák és Bauer tartottak beszédet a vasmunkások helyzetéről, a szaksajtóról. A gyűlés kimondta, ». . . hogy a szakmánkban dívó rossz és tarthatatlan állapotok csak úgy szüntethetők meg, ha a szaktársak egy kalap alá tömörülnek, egy test és lélekké olvadnak: szervezkednek, de miután ilyen szervezkedés csak a szükséges műveltség útján érhető el, kimondja a gyűlés, hogy sürgető szükségét látja egy vas és fémmunkás szaklap megalapításának.« 39 Elgondolkoztató, hogy egy gyár munkásai szavazták meg az idézett határozatot ! A gyűlés után napvilágot látott felhívások arra mutatnak, hogy hallatlanul megnövekedett az érdeklődés a vasmunkások körében kiadandó szaklap iránt. Szeptember 15-én jelent meg a Fémmunkás első száma. A lap vázolta célját, feladatait. A szakszervezetek jellegére, céljára vonatkozólag helyesen foglalt állást. »A szakszervezeteknek nem az a célja, hogy tagjainak mulattatására táncvigalmakat, ének és szavalat-előadásokat rendezzen : hanem célja az, hogy a tagokat harcosokká nevelje, akik bátor küzdők legyenek a tőke elleni harcban.«* 0 Igaz, hogy a Vanczák szerkesztésében megjelent lap nemsokára a munkások közönyéről panaszkodott, és az év végére meg is szűnt, de az első szám harcos szelleme a vasasok harcos, bátor magatartásának visszatükröződése. Ebben az évben volt a zürichi fémmunkás-kongresszus, amelyen a szociáldemokrata párt egyik vezetője, Rády számolt be a magyarországi mozgalom állásáról. Kiemelte, hogy a vasmunkások kis szervezetekkel rendelkeznek, s már három éve törekednek »egy külön szövetkezet« létrehozására. (Azokra a kísérletekre célzott, amelyek az összes vasasok tömörítésére irányultak, s amelyekre mi is utaltunk eddigi tárgyalásunk során.) Rády a szakszervezeti mozgalom lényeges akadályaként azt emelte ki, hogy a faluról városba került munkások nagy tömegei igénytelenek, mert pár fillérrel többet keresnek, mint azelőtt. 41 A szociáldemokrata funkcionáriusoknak a tanulatlan munkásokkal szemben érzett türelmetlensége itt is megmutatkozik. A szociáldemokrata párt vezetői nem fordítottak gondot a tanulatlan munkások nevelésére, ellenkezőleg : igyekeztek távoltartani őket a szervezetektől. Ismertette 359