Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Kubinyi András, Adatok Újpest 1848 előtti történetéhez

Ezenkívül a hegyvidékek viszonylagos túlnépesedése folytán, ezeknek a területeknek a népfeleslege mint vándoriparos stb. áramlik a főváros felé.

117 Igaz, hogy ezek a jelenségek nem voltak újak, de a helyzet a negyvenes években kiéleződött. így Újpest a maga iparszabadságával (ami mellett a fővárosi piac közelsége is fontos tényező) nagy vonzóerőt gyakorolt erre a céhekből kiszorult rétegre. Itt a kontárság védve volt a céhek támadásai ellen, és miként fentebb láttuk, gazdagabb kontárok is kerültek ide. Az ide költözők előtt a szabad, önálló kisiparosi lét vágyálma lebegett, amit könnyű szerrel reméltek itt elérni. Azt hitték, hogy ha a céhrendszer bilincseit lerázzák, elérik a mesterré válás szabadságát, akkor helyzetük jobbra fordul.

118 Ezekhez az ipari elemekhez csatlakoztak mások is, akik szintén Újpesten remélték elérni boldogulásukat. Ezek kereskedésből, házalásból stb. próbáltak megélni. Természetesen így a legkülönbözőbb eredetű és beállítottságú emberek költöztek ide. lakosságában a szorgalmas mesterember mellett éppúgy megtaláljuk a megélhetés legkönnyebb végét kereső csaló, tolvaj és egyéb bűnöző,

119 mint a lecsúszott, deklasszált elemeket.

120 Csavargók, igazoló írások nélküli szökevények tarkítják ezt a képet. Az uradalom ezért szigorú rendeletekkel igyekezett megakadályozni az útlevéllel, bizonyítvánnyal nem rendelkezők beköltözését, azonban a sok utasítás épp azt bizonyítja, hogy az nem sok eredménnyel járt.

121 Az eredeti tőkefelhalmozás egyik velejárója a csavargók számának emelkedése. Újpest esetében éppúgy küzd e szerencsétlenek ellen a földesúr, mint Angliában.

122 Ez a nincstelen réteg állandó gondot okozott a világi és egyházi hatóságoknak. Az uralkodó osztály számára veszélyt jelentenek. Senki nem tudott rendet tartani. A vármegye közgyűlése is kénytelen volt foglalkozni Újpest helyzetével, amikor 1845-ben kocsmai verekedés alkalmával egy legény eltűnt, és alapos gyanú merült fel, hogy a Dunába vetették. A kihallgatott jegyző azzal mentette magát, »hogy újpesten sem ő, sem más a rendet fentartani képes nem lehet, nem pedig azért, mert újpesten a nép gyülevész. . .« Ezért a megye megbízza Fáy Béla alszolgabírót, hogy a község rendezése iránt az uradalommal egyetértően intézkedjen.

123 A dunakeszi plébános így ír a községről : »Ott szüntelen civódás, perpatvar uralkodik oly nép közt, mely másutt sem volt megelégedve, hol jobb emberek közt lakott. Csomó szerencsevadász! ez képe és tükre egy amerikai szabados státusnak, melyben minden van, csak rend nincs. . ,«

124 Kérdés, mennyire tudta ez a lakosság elérni célját, megtalálta-e Újpesten a számítását : egyrészt sikerült-e a mesterré válás, másrészt elérték-e a jobb életfeltételeket. Azokról a legényekről, akik valamelyik újpesti iparos szolgálatában állottak, nincs adatunk arra vonatkozólag, hogy önállósodni tudtak volna. Az önálló iparosok és kiskereskedők helyzete sem volt a legrózsásabb. Általában mind szegény emberként került Újpestre, ahol kis műhelye vagy üzlete megindításához valami 292