Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Tóth András, A pesti egyetemi könyvtár a modem fejlődés útján
nyilvános könyvtárak hiánya 74 országos könyvtári feladatok ellátására is kötelezi. A könyvtár egyszerre »az iskola könyvtára« és »az élet könyvtára«. 75 Ennek megfelelően nem szabad elhanyagolnia azokat a tudományszakokat sem, melyek részben vagy egészen kívül esnek az egyetemi oktatás keretein [nyelvtudomány, forráskiadványok, teljes klasszikus irodalom, matematika és természettudományok]. Azonban e »látszategyetemesség« ellenére sem szabad minden területen a részletkérdésekben elmerülnie. A könyvtár alapfeladata, hogy minden szakma területén a legalábbis lexikális jellegű felvilágosítást megadja [ezért szorgalmazta Toldy egész igazgatósága alatt a segédkönyvtár erős gyarapítását], azonban szerzeményezése nem terjedhet ki elmélyülten azon tudományszakokra, melyeket valamely szakoktatási intézmény önállóan művel vagy remény van rá, hogy a közeljövőben önállóan művelni fog. [Ipar, kereskedelem, bányászat, közgazdaságtan, hadtudomány, protestáns speciális teológia.] Tekintettel azonban a jogi kar igényeire, az ipar, kereskedelem, bányászat és közgazdaságtan kameralisztikus jellegű anyagát gyűjteni kell. A céltudatos szerzeményezési politika — mely Toldy általános és perspektivikus szemléletmódját tükrözi s mely jelentős mértékben emelte az egyetem oktatási színvonalát — tervszerű belső könyvtári munkával párosult. A könyvtári munka ebben a korban — amikor az igények is kisebbek voltak a könyvtárral szemben — nem differenciálódott még, úgyhogy a »belső könyvtári munka« fogalom körülbelül egyet jelentett a katalogizálási munkával. A könyvtári katalógusok ugyanis egyben voltak leltári, szerzeményezési és tájékoztatási segédeszközök ; funkciójuk még nem vált teljesen külön. Az Egyetemi Könyvtár katalógushálózata ebben a korszakban nem felelt meg az igényeknek. Toldynak ezen a könyvtár számára elsőrendűen fontos területen rengeteg tennivalója volt. Erre már akkor felhívta a figyelmet, amikor az átvétellel kapcsolatban a helyrajzi katalógus szüksége felmerült. A könyvtár egyetlen komoly címtára, a nagy betűrendes kötetformájú katalógus 76 csupán a szekrény- és azon belül a polcszámot adta meg, a folyószámot nem. Ennek következtében az olvasók gyors és pontos kiszolgálása lehetetlen volt, amit pedig Toldy a könyvtár legfontosabb feladatának tartott. Az 1779. évi szabályzat általános betűrendes címtár, főszakok szerinti szakcímtárak (Specialkataloge) és egy tárgyszókatalógus [Real-catalog, catalogus alphabeticus secundum materias distinctus] készítését írta elő. Ezek közül az első elkészült, a szakcímtárak Toldy hivatalbalépése előtt 20 évvel abbamaradtak, a tárgyszókatalógushoz a könyvtár nem is kezdett hozzá. Toldy véleménye 77 az volt, hogy a régi módszer szerint szerkesztett szakkatalógusok a modern igényeknek nem felelnek meg [amiben igaza is volt, mert a kötetformájú és főszakokat felölelő katalógusokat az irodalmi termés méretei szétfeszítették!] ; részletesebb feltárást biztosító (lényegükben a mai analitikus katalógusoknak megfelelő) szisztematikus katalógusokat kell tehát szerkeszteni. Ezek azonban rengeteg időt és költséget igényel256
