Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Tóth András, A pesti egyetemi könyvtár a modem fejlődés útján

Felosztásukat illetően a könyvtárak tulajdonosaikra nézve közkönyvtárak vagy magánkönyvtárak, »a használat szabadságára nézve« nyilvános vagy zárt jellegű könyvtárak, rendeltetésükre nézve »közönséges« vagy »különkörű« könyvtárak. Rendeltetésük jellegükből következik. Minden könyvtárnak két lényeges alkatrésze van : az anyagi [a könyvállomány] és a szellemi [a könyvtáros]. »A könyvtárnok valóságos lelke, életereje minden bibliothecának. . . ő tartja fenn. . . neveli tudományrendszeresen, hogy folyvást organicus test, 's ne mechanikus halmaz legyen.« Az így folytonos mozgásában és változásában szemlélt könyvtár minősége elsőrendűen függ a könyvtárnok munkájának, tudományos felkészültségének minőségétől. A tervezet legérdekesebb fejezete a könyvtártan és a könyvtártudomány mindmáig sokat vitatott fogalmainak kérdésével foglalkozik, s e téren is komoly figyelmet érdemlő elvi álláspontot fejt ki. Constantin és Schmidt műveire

42 támaszkodva »könyvtártan« néven foglalja össze mindazokat az ismereteket, melyek a gyűjtemény létesítésével, rendezésével, fenntartásával, használatával és igazgatásával kapcsolatosak. Megjegyzi, hogy a szakirodalomban Schrettinger, Molbech és Ebért a »könyvtártan« fogalom helyett a »könyvtártudomány« fogalmat használják, azonban e fogalomba beletartozónak vélik az általános és szakirodalomtörténeti, bibliográfiai, paleográfiai, nyomdászat- és könyvtörténeti, történelmi, földrajzi és tudománytörténeti ismereteket, valamint az idegen nyelvek ismeretét. Véleménye szerint ez utóbbi ismeretekre valóban szüksége van minden jó könyvtárnoknak, azonban ezek birtoka legalábbis ugyanolyan mértékben szükséges a tudományos és irodalmi munkához is ; ezért tehát nem indokolt e fenti ismeretek összességét kifejezetten könyvtártudománynak nevezni. Ezek »nem alkotó részei a könyvtártannak, hanem szükséges megelőzői és első feltételei a könyvtárnokságnak.« (Kiemelés tőlem. T. A.) A tervezet utolsó szakasza a fentiek alapján a mű felosztását vázolja : az első szakasz a könyvtár épületével, bútorzatával, raktári rendszerével, katalógusaival, gyarapításának módjával és használatával, második szakasza a személyzettel és a könyvtárnokkal szemben támasztható igényekkel, míg a befejező szakasz a könyvtártan bibliográfiájával foglalkozott volna. Toldy munkája nem jelent meg és nincs nyoma annak, hogy a mű kéziratát elkészítette volna. A vázlat azonban így is figyelmet érdemel, egyrészt mint az első magyar könyvtártani kísérlet, másrészt mint Toldy elméleti és gyakorlati könyvtártani ismereteinek legjelentősebb nyomtatásban megjelent bizonyítéka, melyet természetesen egészítenek ki azon könyvtártani vonatkozású elvi és gyakorlati állásfoglalásai, melyeket az egyetemi könyvtár igazgatása során fogalmazott meg. Ezekből az ügydarabokból szinte szövegszerűen rekonstruálható lenne az el nem készült Toldy-féle könyvtártani mű. E megnyilatkozások közül a legjelentősebbek az egyetemi tanácshoz felterjesztett évi jelentések, valamint az 1845-ben kelt magánjelentés, melyben József nádort tájékoztatta a könyvtár állapota felől.

43 E jelen251