Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Tóth András, A pesti egyetemi könyvtár a modem fejlődés útján

értelmiségi polgár, aki tudatában van az irodalmi és tudományos munka nemzetformáló erejének (ez tartja távol a kozmopolitizmustól), aki vallja a tudományos gondolkodás kizárólagos értékét, de aki sem az irodalom, sem a filozófia területén nem vállalja a forradalmi úttal járó következményeket. A haladás elmélete és a forradalom gyakorlata közötti ellentmondás feloldatlansága Toldyt is — mint a centralistákat — óhatatlanul konfliktusba sodorta. Ez a konfliktus azonban az elsősorban és szinte kizárólag politikus centralistákat súlyosabban érintette, mint a tudománypolitikus Toldyt, aki a forradalom bukása után mindőjük közül elsőként ismerte fel hivatását, — a nemzeti tudomány további fejlődéséért vívott szívós harc további irányítását, tehát a konfliktusból kivezető utat. Osztályhelyzetének, politikai és filozófiai nézeteinek ismerete alapján érthetőbbé válik, miért vállalta el Toldy 1843-ban a pozsonyi cenzori megbízást. De érthetővé válik az a lelki bizonytalanság is, melyet számára ez a megbízás jelentett. Erről a konfliktusról a korabeli titkosrendőri jelentések tájékoztatnak,

32 melyek elmondják, hogy Toldy Pozsonyban nem érzi magát alkalmasnak a cenzorságra, és fél az ifjúság esetleges tettlegességeitől. Ugyanakkor viszont az ellenzék azért fél működésétől, »dass er in seiner Aengstlichkeit und als Competent nur oben nicht anzustossen« (kiemelés tőlem. T. A.) túlságos eréllyel fogja hivatalát ellátni ; ugyanakkor elítélik, mint renegátot, »der viele Jahre hindurch in der Belletristik den Patrioten spielte«. Itt azonban nem csupán Toldy kisebbségérzetéről, a bántalmazástól való félelméről van szó. A magyar értelmiségnek az a része, melyhez Toldy tartozott, akkor sem fogadott szívesen hasonló megbízásokat, ha erre állami közhivatalnoki állása kötelezte, s ha meg is volt győződve az ellenzéki politika helytelen vonalvezetése felől. Nem csoda, ha ily körülmények között Toldy is minél hamarabb szabadulni igyekezett megbízatása alól. Jóllehet cenzori működésével kapcsolatban merültek fel bizonyos nehézségek,

33 megbízatása végével — július végén leváltása már befejezett tény volt — elismerő működési bizonyítványt kapott, mely hangsúlyozta, hogy »különös körüllátással, a gyakran kényes viszonyok közt józan megfontolás - és kiegyenlítéssel« járt el.

34 Szeptemberben már újra Pesten találjuk: az október 2-án kezdődő akadémiai közgyűlés előkészítő munkálataiban már részt vett.

35 A közgyűlés után 1843. október 22-én letette az esküt, majd 26-án az egyetemi tanács beiktatta hivatalába. A beiktató bizottság számba vette a könyvtár címtárait, majd megállapította, hogy a könyvtár kéziratos- és könyvanyaga a legnagyobb rendetlenségben található. A bizottsági jelentés megjárta a helytartótanácsot is ; a vele kapcsolatos iratváltás, benne elsősorban Toldy válasz jelentése éles fényt vetnek a könyvtár egész helyzetére. Ezekben az iratokban

36 merült fel — éppen a könyvtár rendezetlen állapotával kapcsolatban — egy, az évi jelenté249