Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Tóth András, A pesti egyetemi könyvtár a modem fejlődés útján

gazdag irodalmi és közéleti múlt állt,

20 országos tekintélynek örvendett, és kora majd minden irányító egyéniségével kapcsolatban állott. Az irodalom és tudomány szeretetét a szülői házból hozta magával. Apja szepességi származású művelt budai postahivatalnok volt, a főváros irodalmi szalonjainak látogatója. Jozefinista-voltaireiánus nézeteket valló, »elméletileg felvilágosult«

21 ember, azonban éppen felvilágosult volta elméleti jellege következtében nem híve a forradalmi megoldásnak. Fiát »hasznossági okokból«

22 taníttatja magyarul, nevelteti magyarnak, járatja a pesti és ceglédi magyar iskolákba. Viszonylag jelentős és modern könyvtára Toldy első szellemi tápláléka volt. Édesanyjában, Thalherr Jozefában, Thalherr József bécsi származású, Magyarországon tevékenykedő, később magyar nemességet nyert neves építészmérnök leányában a kor romantikus elképzeléseinek megfelelően fejlődik ki a rokonszenv a magyarság iránt. Ő is ragaszkodik fia magyar neveltetéséhez, azonban már korán gondoskodik arról, hogy a francia nyelvet és irodalmat is megismerje. Toldy így »a műveltség iránt fogékony természetet, két nyugoti nyelv és irodalom ismeretét, a philosophiai gondolkodás csíráit, rokonérzést a magyarság iránt és mindezek természetes járuléka gyanánt az érvényesülés és felemelkedés« — igen erős — »vágyát«,

23 valamint a természettudományok iránti érdeklődést hozta magával a szülői házból. Egészen fiatalon, 16 éves korában jelent meg első irodalmi kísérlete ; 1821-től azután — hatalmas termékenységgel, mindenre kiterjedő figyelemmel és hihetetlen munkabírással — járta végig a kor fiatal irodalmárainak küzdelmekben és csalódásokban gazdag útját. Kora ifjúságától kezdve részt vett a reformkor irodalompolitikai szervezkedéseiben, melyeknek •— ha voltak is köztük elvi nézeteltérések — végső célja azonos volt : a nemzeti múlt és irodalom művelésével, emlékei feltárásával munkálkodtak a nemzeti felemelkedés érdekében. Az irodalmi szervezkedésekben való igen aktív részvétel adta meg első alapját Toldy átfogó kultúrpolitikai szemléletének. Harcos irodalompolitikai munkálkodás után több mint egy éves németországi, franciaországi, angliai és svájci külföldi útja (1829—30), a kor nyugat-európai irodalmi és politikai kérdéseiben való helyszíni tájékozódása fejezte be az ifjúkori fejlődést.

24 így kellő szellemi felkészültséggel léphetett a tudomány hivatalos szolgálatába, egyrészt mint az egyetem diaeteticai tanszékének vezetője, másrészt mint az újonnan alakult Magyar Tudós Társaság levéltárnok-könyvtárnoka, 1835-től titoknoka, illetve kezdettől fogva rendes tagja. Toldy ekkor már — Vörösmartyval és Bajzával együtt — a magyar irodalmi élet vezéregyéniségei közé tartozott. Ez azonban közel sem jelentette azt, hogy ugyanúgy viszonyult a haladás gondolatához, mint pályája kezdetén, a reformkor első éveiben. Toldy a reform első nemzedékéhez tartozott, ahhoz a nemzedékhez, melynek elméleti jellegű felvilágosult liberalizmusa általában később sem lépett a demokratikus fejlődés népi, forradalmi útjára. Toldy már az ellenzéki reformmozgalom igazi 247