Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Tóth András, A pesti egyetemi könyvtár a modem fejlődés útján

TÓTH ANDRÁS A pesti egyetemi könyvtár a modern fejlődés útján (Toldy Ferenc igazgatásának első évei 1843—1849) Bevezetés: A könyvtár Toldy Ferenc kinevezésekor A »nagytudományú« Fejér György, akinek a magyar tudományos élet — számtalan kisebb monográfia és forráskiadvány mellett — a Codex Diplomaticus 43 vaskos kötetét köszönhette, 1824-ben lett a pesti egyetem könyvtárának igazgatója. Közel húsz évig vezette a könyvtárat, azonban annak ellenére, hogy a tudományos világban elismert tekintélyre tett szert és a tanügyi igazgatásban is sikerrel dolgozott, nem rendelkezett oly mértékű tudománypolitikai áttekintéssel, rendszerező készséggel és főként nem diplomáciai érzékkel, mely alkalmassá tette volna őt az ország egyik legjelentősebb művelődési intézményének vezetésére. Az egyetemi tanáccsal, a könyvtár közvetlen felettes szervével való viszonya már igazgatói működése első évében megromlott. Olyan elképzelés élt ugyanis benne, hogy az egyetemi könyvtárat függetleníteni kell az egyetemtől és közvetlenül a helytartótanács alá kell utalni. Ezt az elképzelést részben személyes, hiúsági tényezők alakították ki, részben pedig az a — bizonyos mértékig jogos — felháborodás, melyet a könyvtár ügyének egyetemi síkon való vaskalapos-bürokratikus intézése váltott ki benne.* A kérdés megoldása felé azonban a legrosszabb úton indult el : megtagadta a hivatali eskü letételét, tiltakozott a gazdasági ügyek intézése s a tanács mindenbe való kicsinyes beavatkozása ellen, mondván, hogy »alacriter currenti stimulus non sit necessarius«.

2 Az egyetemi tanácsot az érintette a legérzékenyebben, hogy rendszeresen mint »a királyi könyvtár igazgatója« írta alá felterjesztéseit. Fejér György merev álláspontja több szempontból károsnak bizonyult. Általában azért, mert a tanács és a könyvtárigazgató együttműködésének hiányát a könyvtár két évtizeden keresztül sínylette. De különösen a gazdasági felelősségtől való húzódozásának volt káros következménye. Végeredményben ugyanis a tanács nem csupán a szerzeményezés anyagi adminisztrációját, hanem elvi irányítását is kezébe vette. A hivatalátvétel alkalmával viszont — 1825-ben — nem tudta megfelelően hasznosítani a tanácsnak azt az álláspontját, mely a »generatim« átvétel után darableltár készítését, ebből pedig — a közönség 16* 243