Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Tóth András, A pesti egyetemi könyvtár a modem fejlődés útján

érdekében — nyomtatott katalógus kiadását tűzte ki célul. 1843-ban az új igazgató, Toldy lépett fel hasonló jellegű igénnyel, ekkor azonban a tanács helyezkedett elutasító álláspontra. Fejér György és a tanács viszonya a későbbiek során sem javult. Egyetlen komoly igazgatói sikere az évi-500 Ft-os átalánynak 1830-ban 1000 Ft-ra való felemelése volt,

3 s ezen a téren az egyetemtől is komoly támogatást kapott. Más téren azonban nem tudták egymást megérteni. Ő maga is egyre kevesebbet törődött a könyvtár elvi és gyakorlati kérdéseivel ; egyes részeit (így р. о. a folyóirattárat) teljesen elhanyagolta. A formai külső rend érdekében a logikus raktári rendet sokhelyt teljesen felforgatta ; a pénzkezelés terén gondatlanná vált. Szerzeményezési politikájában — s ez esik a legsúlyosabban latba — egyoldalúság, szűklátókörűség mutatkozott,

4 az egyetemi tanács és az egyes karok véleményét nem hallgatta meg rendszeresen. Mindezek következtében vizsgálat vizsgálatot ért a könyvtárban. Az 183l-es vizsgálat csupán a szerzeményezés elvi kérdéseivel foglalkozott, az 1837—38. tanév alkalmával azonban az ellentét már éleshangú nézeteltérésben robbant ki.

5 Az őri állások ügyében kiküldött bizottság súlyos elvi kifogásokat támasztott az igazgató és a könyvtár egész működésével kapcsolatban, s ezt a véleményt a helytartótanácshoz is felterjesztette. 1841-ben Fejér György és a tanács rossz viszonya komoly anyagi természetű veszteséggel járt a könyvtár számára. A ferencesrend igényt jelentett be a két szobából álló igazgatói lakásra.

6 E két szobában ekkor Fejér felesleges bútorzata állott ; ő maga az üresen álló I. őri lakásban rendezkedett be. A ferencesek igénye ellen Fejér a maga és a könyvtár részéről tiltakozott, a tanács azonban nem lépett fel érdekében s a helytartótanács a két szobát a rendnek adta át.

7 A túlérzékeny, sértődékeny, érdekegyeztetésre természete következtében képtelen Fejér és az egyetemi tanács között ekkor következett be a végleges szakítás. Fejér az év végén beadta lemondási és nyugdíjazási férését, melyben kijelentette : »Persecutores mei hoc decessu meo fiant beatiores, opto!«

8 Mivel a nyugdíjazási kérés beadása után is minden alkalmat megragadott, hogy az egyetemi tanács orra alá borsot törjön, a helytartótanács megunta a huzavonát, elfogadta lemondását és 1842 júniusában kiírta a pályázatot a megüresedett könyvtárigazgatói állásra.

9 Fejér György — minden súlyos hibája ellenére — komoly szeretettel ragaszkodott a könyvtárhoz, de nem volt alkalmas és képes annak vezetésére. Ragaszkodását mutatja az is, hogy kötötte magát — a könyvtár érdekében — a közvetlenül utódjának történő hivatalátadáshoz, így egész 1843. április 4-ig, utódja hivatalbalépéséig ellátta az igazgatói teendőket. 244