Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gyömrei Sándor, Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság : A Magyar Kereskedelmi Társaság

Ilyen keskeny tőkealapon a társaságnak legfeljebb néhány cikkel, de semmiesetre sem a »general merchant« széles programjával és nem »Cadixtól Szentpétervárig és New Yorktól Rio de Janeiróig« kellett volna dolgoznia. Blackwell már az alapítás idején megemlítette, hogy a társaság aránylag csekély tőke mellett annyit ölelt fel munkatervébe, amenynyi egy fél tucat ilyen társaságnak is elég dolgot adna. A kereskedői mértéktartás szürke programja azonban nem lehetett volna zászló ebben, az eredetében nemzeti mozgalomban és nem felelt volna meg annak a hevületnek, amely a társaság megalapítását fűtötte. Elhibázott volt továbbá a részvények kamatozó jellege. Az osztalékon felüfr a tőke fix kamatozását is biztosító részvényforma külföldön csak elvétve fordult elő. A 19. századi részvényjog több államban egyenesen megtiltotta a kamatozó részvények kibocsátását. A század elejei Északi Borkiviteli Társaság részvényeit — mint láttuk — ilyen típusúra tervezték, és a Deyák-terv is az effajta részvények kibocsátását javasolta. Úgy látszik, a társaság alapítói csak az ilyen formájú részvényt tartották elhelyezhetőnek. Marx rámutatott a profitnak kamatra és vállalkozói nyereségre való széthasadására : »A kamat tehát nem egyéb, mint különleges elnevezése, különleges rovata a profit egy részének, amelyet a működő tőke nem rakhat saját zsebébe, hanem ki kell fizetnie a tőke tulajdonosának.« »A bruttó profit egy részének kamatformájába való átváltozása a másik részt vállalkozói nyereséggé változtatja.«

171 Abban az esetben viszont, ha a részvénytársaság idegen tőkével nem működik, a kifizetésre kerülő profit-hányad a kamatot és a tulajdonképpeni vállalkozói nyereséget szétbontás nélkül foglalja magában. Ha az osztalék néhány százalékkal meghaladja a szokásos kamatot, és így a részvényes a kamatozó tőkénél nagyobb profithoz jut, a részvényhozadékot a tőkés megfelelőnek találja. Viszont, ha a kamat és az osztalék formailag eltérő, a részvényes a kamaton felüli olyan nyereséget vár, ami megközelíti az összes profitelemekből álló osztalékok átlagos színvonalát. A kamatozó részvény tehát felcsigázza a részvényes reménykedését és a vállalatvezetés az extra profitvágy kielégíthetése érdekében a szokásos kapitalista módszereknél is kíméletlenebb és visszataszítóbb üzleti fogásokat alkalmaz. így volt lehetséges, sőt a nagy osztalékfizetés szempontjából elkerülhetetlen, hogy éppen a Magyar Kereskedelmi Társaság, amely eredetileg a magasabb világpiaci ár előnyéhez kívánta juttatni a magyar földbirtokost, éppen a termelői árak letörésére törekedett. Ezt látjuk a repce-zöldhitel és prémiumüzlet, az olcsóbb danzigi és Duna-torkolati áruvásárlás, Wesselényi hamuzsír eladásai esetében. A kamatozó részvényekben foglalt túlzott profitígéret ily módon legyöngítette a külső piacokon való értékesítésnek az árak emelésére gyakorlott hatását, pedig ennek elérése és biztosítása volt a társaság alapításának fő célja. Ily módon tehát az eszköz és a cél tragikus kettőssége bontakozott ki. Az igazgatónak korlátlan hatalommal való felruházása hibásnak bizonyult, ám semmi sem bizonyít amellett, hogy a hatalom megosztott234