Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Gyömrei Sándor, Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság : A Magyar Kereskedelmi Társaság
fira. Most midőn a jelszó : az anyagi téren gyümölcsöztetni minden erőt, ami hajdan meddő irányban kallódott el, most midőn a kormány a nemzetnek életérdekét képező cselekvés irányát nemcsak nem gátolja, de maga elősegiti, midőn hazafiak lehetünk a közbirodalom érdekeivel való összeütközés nélkül ; most midőn a kereskedők akadályai minden irányban elhárittattak, midőn a vasút mind tovább nyúlik a hon déli határáig, a társaság most oszlik fel, az alaptőke több mint felének birtokában. Ezen ellentmondás mutatja, miként a társaság szerencsétlen végének oka a céltalan szervezetben alapodhatik, mely szerkezet akkor sem volt praktikus, a mai viszonyok között éppen hasznavehetetlenné lőn. Mi a közgyűléstől nem vártuk ugyan a társaság eddigi szerkezetébeni fennmaradását, de teljes feloszlását még kevésbbé, hanem újjászervezkedését«. »Az indolentia elősegíté a két nem várt határozat sajnosabbját, a feloszlatást, mert az „Auflöserek" pontosan megjelentek, az „éljenzők" szépen hon maradtak. Vannak kik kárörömmel fogadták és kürtölték az eredményt. Erre csak vastag butaság, vagy szűkkeblű rosszindulat lehet képes . . . Egy magyar kereskedési társaság, mely feladatát értse is, valósitani is tudja, most inkább szükségesebb, mint valaha. Ha|hazánk feladata egy üy társaságot szükségessé tett évtized előtt, mai kereskedési és vámviszonyai e szükségességet csak megsokszorozzák, ha kereskedői a kalmárszféráról világkereskedői álláspontra emelkedni birnának. Azonban, fájdalom, egy manchesteri zugszatócs túlhalad mindenikükön. Óhajtjuk, hogy az eddigi magyar kereskedelmi társaság egyébre ne szolgált légyen feloszlása, mintegy újnak tisztán kereskedelmi irányban való megalakulása annál gátlanabbul eszközöltethessék«. 16 * A kormány szócsövének a feloszlást helytelenítő álláspontjával szemben a Pesti Napló kommentár nélkül ismertette a határozatot. Két nappal később a Magyar Hirlap közölte az Iparegyesület utolsó közgyűléséről kiadott kommünikét. Ebből kitűnik, hogy a Kereskedelmi Társaság megszűnése fölötti sajnálkozással ellentétben az Iparegyesületnek fennmaradását még átszervezett formában sem engedélyezte a gyarmatosító kormány. Az Iparegyesületnek gyökerestől való kiirtása és a Kereskedelmi Társaság feloszlása feletti könnyhullatás nagyon jellemző arra a különbségre, ami az abszolutizmus alatti és az 1848 előtti gyarmatpolitika módszerei között mutatkozik. 1850. október 1-én megszűnt a Magyarországot Ausztriától elválasztó vámvonal, kialakult a közös vámterület. Az új rendszerben Magyarország a megizmosodó osztrák ipar legfőbb piacának funkcióját kellett hogy ellássa, így a magyar iparosodásnak még egy olyan szerény előmozdítója is kárhozatos volt, mint az Iparegyesület. Ezzel szemben a magyar eredetű bevitelt addig korlátozó osztrák kereskedelmi politika változást követelt. Az európai vasúti hálózat sűrűsödése és a gőzhajózás fellendülése az osztrák ipar számára távolabbi nyersanyag forrásokat is megnyitott, értelmét veszítette tehát, hogy a magyar termények szabad forgalmát a külföld felé korlátozzák, sőt egyenesen osztrák ipari érdek lett ezek külföldi értéke232
