Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gyömrei Sándor, Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság : A Magyar Kereskedelmi Társaság

A szabadságharc évéből csak a társaság vesztesége ismeretes. Fz 47 000 Ft-ra rúgott, az adósok számláján 33 000 Ft ment veszendőbe, viszont az adminisztráció költsége 3000 Ft-tal nőtt. A társaság névleges alaptőkéje, amely a Szabó-ügy kipattanása óta 533 000 Ft volt, 288 000 Ft-ra olvadt le.

161 A társaságnak kétségtelenül tetemes összegű be nem váltott váltói lehettek, mert a fővárosnak a Windischgrätz hadsereg által történt megszállása idején a Váltótörvényszékhez beadvánnyal fordult, amelyben intézkedést sürgetett, miképpen kell eljárni a törvénykezések megszűnte alatt lejárt, de az elháríthatatlan akadályok miatt meg nem óvatolt váltókkal. A Hétszemélyes Tábla kimondotta, hogy az ilyen váltók a megszakadt elévülés miatt, váltójogi csonkulást nem szenvedhetnek.

162 Az 1848-as év mérlege a következő év március 13-án tartott közgyűlés elé került, amelyen a »háborús idők, de ezer fel nem hozható ok miatt a távolabbi vidéken lakó részvényesek nem jelenhettek meg«.

163 Természetes is, hiszen a részvényesek többsége nem szolgáltathatta ki magát az osztrák hadbíróságnak. Az 1849-es évről már 5217 ft nyereséget mutattak ki és 5 ft osztalékot állapítottak meg, de nem derült ki, hogy milyen üzletekből eredt a nyereség. A Világost követő évben ugyancsak jelentéktelen, 8000 Ft-os tiszta haszonról számoltak be a közgyűlésnek, amelyen már több részvényes indítványozta a feloszlatást, de szótöbbséggel a működés folytatását határozták el.

164 Az abszolutizmus első éveiben a társaság gyapjú- és gabonaüzletekkel foglalkozott, de egyikben sem értei eredményt. A gyapjúüzleten 5000 Ft veszteséget szenvedett, akkor, »amikor minden gyapjú kereskedő még akarata ellenére is nyert«.

165 Szerencsétlenül végződött egy nagy búzaspekulációs üzlete is. A Duna-torkolatban több hajórakomány búzát vásároltak angliai rendeltetéssel. Ezen 33 000 Ft volt a veszteség.

166 Mindezek az újságközlemények eléggé pontosak, mert a társaság 1852. évi közgyűlése elé terjesztett mérleg már 35 000 Ft-os veszteségegyenleget mutatott ki.

167 így tehát az óvatos üzletviteli elveket követő második igazgatóság sem volt eredményesebb a Szabó Pálféle vezetésnél. A folyamatosan veszteséges üzletvitel most már a társaság felszámolására hangolta a részvényeseket. Az 1852. február 20-i igazgató választmányi gyűlés el is határozta, hogy a közgyűlésnek a feloszlást fogja javasolni. A közgyűlésen elnöklő Latinovits Károly azonban azt indítványozta, hogy a társaság változott alakban maradjon fenn. Vele szemben Várady Károly a társaság feloszlatását és a vezetők felelősségre való vonását követelte, »akik miatt a nemzetre a szégyenfolt a külföld előtt rásüttetik«. Az izgalmas jelenetek között végbement szavazás eredménye az lett, hogy a feloszlatás mellett 75, a fennmaradás mellett mindössze 9 szavazatot adtak le.

168 Feltűnő a Bach-kormány magyar nyelvű félhivatalosának kommentálása a feloszlatást kimondó határozatról. »A Magyar Kereskedelmi Társaság feloszlott. Alig van tény, ami leverőbb hatással lehetne a haza231