Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gyömrei Sándor, Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság : A Magyar Kereskedelmi Társaság

dést jelzett, olyan időben azonban, amikor a legnagyobb felvevő ország Anglia megháromszorozta gyapjúbevitelét.

52 A kereskedelem pangásának legjellemzőbb tünete azonban a Kereskedelmi Bank 1842. évi számadásaiból derül ki. A bank készpénzkészletének csupán kisebbik felét volt képes kihelyezni. A pénztőke-hiányban fuldokló ország egyetlen bankja a pénzbőség betegségében szenvedett. A bank vezetősége ezt azzal magyarázta, hogy a kereskedelem fejletlensége miatt lehetetlen a rendszeres hitelüzlet.

53 A gazdasági tények jelzőszámainak e két csoportja mutatja, hogy a bécsi nyomás elleni feszítő erőknek fokozódniuk kellett és ezeknek levezetésére még inkább szükségesnek látszott egy nemzeti kivitelfejlesztő szervezet létesítése. A vámpolitikai kilátások hirtelen elsötétülése pedig, még inkább kiemelte ennek fontosságát. Ebben az időpontban ugyanis lehetségesnek látszott, hogy a bécsi kormány csatlakozik a Zollvereinhez, a német fejedelemségek vámuniójához. Amikor Metternich egy 1841-ben kelt emlékiratában felvetette a Zollvereinhez való közeledés gondolatát, ennek nálunk is akadtak szószólói. Kossuth ezek ellen hírlapi harcot kezdett, elsősorban nemzeti szempontból ellenezve a csatlakozást. »Amely tartomány a német vámszövetség tagjává lesz, a német nemzet tagjává lesz, következőleg előbbvagy utóbb németté lesz.« Kossuth gazdasági ellenvetései is igen súlyosak. »A német vámszövetséghez ily csatlakozás célja az lehetne, hogy talán vásártért nyerünk termesztvényeinknek. Ha így volna is, veszítenénk ; mert elöltük a hazai műipar keletkezését, mely hasznosabb és biztosabb vásárt nyújt a nyerstermékeknek, mint bármely más külföldi szabadpiac. A német vámszövetséghez csatlakoznunk annyit tesz, mint magunkat a többi Európától elzárnunk . . . Volt alkalmunk németországi gazdag gyárosokkal és értelmes kereskedőkkel eziránt szólani, akik Magyarországnak a német vámszövetséghez való csatlakozását szívből-lélekből kívánják, aranyhegy ígéretekkel kecsegtetnek : de azt mégis mindnyájan elismerik, hogy gabonánkra nézve . . semmit sem nyernénk . . . vágómarha vásárra nem számíthatunk, mert Németország nemcsak saját szükségét fedezi, de még kivitelre valója is van ; gyapjúnkat, veteménymagot csatlakozás nélkül is vámmentesen bevihetjük.« A Zollverein piaca tehát mit sem nyújthatna a magyar termény kivitelnek. Ezzel szemben »a német szövetséghez csatlakozni annyit tesz, mint Angliától elzárkózni«. Ezt az érvet két helyen is megismétli.

54 Ám mi biztosíthatja a magyar termékeknek a világpiacra való kijutását, amikor az angol tőkések próbálkozásai rendre sikertelennek bizonyultak? Erre a levegőben lógó kérdésre felelt a Pesti Hirlap 1842. szeptember 4-i számának »Értekező« rovatában közreadott levél : »Mi vagyonunkat a kereskedelemben inkább más kezére bízzuk, mintsem hogy róla mi magunk intézkedhetnénk. Példa tanúsítja a felállított pesti magyar-angol intézetről. Az angol társaság nem nyújt más segedelmet, mint akármely más vidéki ház szívesen nyújtana, de húz igen szép nyereséget. . . Miért nem hozunk mi magunk ily intézeteket, ha az idegeneknél is kényszerítve vagyunk a vállalkozás lefolytáig minden 210