Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gyömrei Sándor, Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság : A Magyar Kereskedelmi Társaság

a száma, akik profitjukat házépítkezésekbe fektették. A század első két évtizedében épült mintegy kétszáz lipótvárosi ház tulajdonosainak nagy része kereskedő volt.

11 Ezek a biztosabb ingatlanba vezették át vagyonukat a kockázatos üzleti spekulációból. Glückwerth Mihály, a századforduló legmozgékonyabb pesti kereskedője, aki Szentpétervárig vitte a magyar gyógynövényt és bevezette külföldön a paprikát, a kereskedelem síkos útjáról letérve, a pesti hajóhíd bérlőjének biztosabbrévében kötött ki.

12 A háborús konjunktúra alatt szerzett vagyonok összessége azonban eltörpül azzal összehasonlítva, hogy az 1810-ben tervezett osztrák háborús vagyonadó kivetésénél az ausztriai nagykereskedők saját bevallásuk szerint 250 millió Ft vagyonnal rendelkeztek.

13 Pest háborús konjunktúrája az itteni kereskedőkre nézve nem volt olyan gyümölcsöző, mint amilyennek Horváth Mihály történetírónk előadása festette ,

14 akinek vonatkozó megállapításait számos magyar és osztrák historikus megismételte. A pesti füszer-tranzitó kereskedelemben a nagy készletek tulajdonosai külföldiek, és Macher András, a kontinentális zárlat előtti gyarmatárú szakma vezető cége kénytelen volt a speditőr szerepével beérni.

15 Amikor a háború elzárta a francia borok piacát, ugyancsak külföldi spekulánsok ragadták kezükbe a pesti borkereskedelmet is.

16 A termény kivitel ugyan összegszerűen feduzzadt,. a magyar gyapjúnak nagy a konjunktúrája, de itt senki sem foglalkozott ennek kivitelével, a bécsi és külföldi importőrök személyesen kötötték az üzletet a gazdákkal a pesti vásáron.

17 Az állatkivitel is fellendült, de csak a monopolista bécsi felvásárló szervezet útján.

18 így tehát a háborús konjunktúra hasznát az idegenek fölözték le. A hadsereg részére való terményszállításokat nem kereskedők, hanem alkalmi egyesülések bonyolítják le, vendéglősök, sörfőzők, kávésok, leginkább azonban maguk a földesurak.

19 Az inflációs nyereségekből sem a kereskedőnek jutott az oroszlánrész. Magyarországon nem volt bankszervezet, így a pénzérték-változás haszna a jobban tájékozott bécsi bankházak pénztáraiba folyt be. Az infláció elején a mit sem sejtő Macher arra vállalkozott, hogy Popper bécsi bankárnak havonta 2000 magyar és 500 angol aranyat szállít.

20 Az inflációs pénzbőség ellenére olyan méretű a hitelszűke, hogy a bécsi bankok 18—20% mellett számítolják le a pesti váltókat.

21 Helyes tehát Pach Zsigmond Pálnak az a megállapítása, hogy »a vámtarifa, az államadósság és az adórendszer, illetve a devalváció segítségével Bécs megtalálta a módját annak, hogy a magyarországi tőkefelhalmozódást... a maga számára lefölözze«.

22 Ami a kereskedelem háborús nyereségéből megmaradt, azt nagyobbrészt megsemmisítette a Waterloot követő értékesítési válság és az osztrák valuta 1816. évi stabilizálása. Iyiedemann Sámuel pesti kereskedőnek 1817-ben József nádorhoz intézett emlékirata siralmas képet nyújt a magyar kereskedő tőkegyengeségéről. A kezdő magyar kereskedő Bécsben keres elfogadvány hitelt, ezáltal az osztrák nagykereskedő szoros függőségben tarthatja a magyar üzletembert. Kamat, jutalék a magyar forgalomból a bécsi üzletemberek profitját növeli. A magyar kereskedő a bécsinek 20L