Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gyömrei Sándor, Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság : A Magyar Kereskedelmi Társaság

csak vazallusa. Ha akad is néhány út Bécs elkerülésére, még ennek a kereskedésnek pénzügyi lebonyolítása is a bécsi piacnak van alávetve.

23 A világpiaci áresés magával rántotta a magyarországi árakat. A búza a század elejei 4 Ft helyett már csak 1,28 Ft-ot ért el 1819-ben.

24 Az árzuhanás minden oldalról megtámadta a kereskedői tőkét akár a veszteségek, akár az üzlettelenség révén. Csak a dohány és gyapjú konjunktúrája tartott tovább, aminek jele, hogy ezeknek ára 1819-ben 11, illetve 20%-kal haladta meg a 180l-es árszintet.

25 A pénzhiány miatt azonban csak az igen tőkeerős cégek prosperálhattak a drágább termények kereskedelmében, a kisebbek kiestek belőle. A háborút követő deflációs válság a bécsi bankokat és nagykereskedőket a magyarországi kihitelezések visszavonására késztette, és ezáltal »a magyar kereskedelem nagy kerekének mozgásba hozatalához szükséges vizet elterelték«.

26 Ha néhány pesti cég, mint pl. a Kappel, Ullmann és Wodianer házak abban a helyzetben voltak, hogy nagy dohány- és gyapjúüzleteket bonyolíthattak le,

27 a kivételek nem erőtleníthetik le azt a tényt, hogy a világpiaci áresés bekövetkezése és az inflációs pénzbőség elapadása után a magyar kereskedelem a dermedt tehetetlenség állapotába jutott. Az a hányad, amit az értékesítési válság által lecsökkentett földesúri értéktöbbletből kisajátíthatott, erősen összezsugorodott, a tőkefelhalmozódás megbénult. Új kereskedő tőkék teremtésére lett volna szükség, új kereskedelmi kapcsolatok létrehozása céljából annál is inkább, mert a földesurak krónikus pénzhiánya mellett a kereskedőre várt az üzlet előfinanszírozása is : előlegek nyújtása, bizományban vagy anélkül. Erre az egyes kereskedők tőkeereje nem volt elegendő. Érthető, hogy a reformkor kereskedelmi tervei a meglevő tőkéknek a külforgalom előmozdítása céljára való összefogását célozták. 2. Az első tervezetek a magyar kiviteli kereskedelem megszervezésére A magyar kereskedelem tőkeszegénysége, az egyes kereskedők alkalmatlansága nagyobb vállalkozások végrehajtására kiviláglik már a XIX. század első kereskedelmi részvénytársasági tervezetéből, amely egy »Északi Borkiviteli Társaságot« akart megszervezni. Az időpont kitűnő volt erre : a Franciaország és Oroszország közötti hadiállapot egyik legnagyobb piacától zárta el a francia borkereskedelmet. Szinte tálcán kínálkozott az alkalom, hogy a magyar bor számára meg lehet nyerni a távoltartott francia borok orosz fogyasztóinak egy részét. Schwickland (más helyeken Schweickhardt néven is említik) német üzletember, aki erősen tevékenykedett az oroszországi borkereskedelem terén, káprázatos tervezetet dolgozott ki a magyar borok Oroszországba való kivitelére. Százezer akót akart kivinni, mintegy 3 millió ezüstforint értékben. Szerinte ez nem is utópisztikus terv : az orosz fővárosban 1796-ban elfogyasztott 1 600 000 rubel értékű borból csak 100 ezer rubelre volt tehető a magyar borok részesedése. Szerinte az 202