Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Szilágyi János, »Barbár« betörések és belső harcok Aquincum terében
— kőemlék emelésével 59 — Pannónia tartomány isteneihez és géniuszához. Az Érden talált építési emléktábla 60 azonban azt bizonyítja, hogy a 196. év körül a helytartó itt »egy őrállomást, amely az elavultságtól (?) összeomlott, másik helyen a katonalegénység kezével állíttatott helyre . . .«, mégpedig a »császár üdvéért«. Az a sürgősségre utalhat, hogy a katonalegénység végezte a munkát. Nyilvánvalóan nem várhattak arra, hogy hadifogoly-rabszolgák munkaerejét vehessék igénybe. Szerintünk a praesidium összeomlásában, akár földsánccal, 61 akár kőfallal erődítették, alighanem közreműködhetett az ellenség is, mert a rákövetkező években sűrűn teljesítettek fogadalmat kőoltárkák emelésével a közép-dunai határ mentén, beleértve Aquincumot 62 is. Szinte hihetetlen is lenne, hogy a 190-es évek polgárháborús zűrzavarait ne használták volna ki a jazigok betörésre. A 201—202. években a jazig dunai határ mentén több hódoló kőemléket 63 állítottak az akkori császárnak. Valóban, ekkor is bevált a várakozás, Septimius Severus és fia, a későbbi Caracalla, Duna menti szemléje során Aquincumba is ellátogatott, sőt i. sz. 202-ben ők építtették itt újjá a dolichei istenség templomát. 64 Különben ez talán valóban »régiségénél fogva roskadt össze«. A császár szemléjét természetesen általános út- és híd javítás előzte meg Pannóniában, amerre csak elvonulhatott testőrseregével. Erről azonban csak a Pannónia Ny-i útjain emelt távolságjelző kőoszlopok 65 tanúskodnak kétségen kívül. Már több kutató rámutatott 66 arra, hogy a II— III. évszázad fordulójától birodalomszerte súlyosbodott a latrok, rebellisek, szökevények stb. mozgalma. Szádeczky-Kardos S. találóan utalhat arra egyik kéziratában, 67 hogy a »barbár« betörések nyomán sok lehetőség adódhatott a rabszolgák szökésére, akik általában csak az alkalmat lestek a menekülésre. Aquincum térségében pedig a 160-as évek óta eltelt emberöltő alatt sorozatosan ismétlődhettek az ellenséges inváziók, amelyek gyors távozásra késztették a rabszolgák stb. urait, és a rabszolgáknak sok alkalmat kínálhattak a szökésre. Különösen Hispánia, Kisázsia, Pisidia, I<ydia, Britannia tartományokban volt szükség egyre több »csendbiztos«, stationarius, regionarius, KoXXr)Ti(ûVEÇ stb. kiküldésére, a »közbiztonság« helyreállítása és fenntartása végett. 68 Aquincum térségében a helybeli légió zömének hadrakelése és távolléte szolgáltatott alkalmat a szökevénycsapatok, a latromozgalom nagyobb aktivitására. A 206—208-as években arra volt szükség, hogy a Raj na-vidékről irányítsanak ide karhatalmi erőket : adversus defectores et rebelles (1. kép), vagyis »a szökevények és lázadók ellen«. A defectorokon és rebelliseken — Mommsen és Domaszewsky véleményével ellentétben — már Dessau és Hohl 69 »holmi máshonnan nem ismeretes lázongást« értett. Más nyugati kutató véleménye szerint 70 a Clodius Albinus hívei ellen folytatott irtóhadjaratnak voltak végső kinövései ezek a »bandaharcok«, amelyek a birodalmat valósággal megrendítették. Seregeket mozgósítottak a latrok ellen 16
