Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Szilágyi János, »Barbár« betörések és belső harcok Aquincum terében
és fel kellett állítani a »statio militaris latronibus investigandis per universas provincias«-t, vagyis »valamennyi tartományban a latrok megfékezésére (kikutatására) szolgáló katonai őrállomásokat. . .«. Világos, hogy Pannónia is beleértendő a »valamennyi provincia« meghatározásba. Egyébként annak a hadvezérnek, aki Aquincum térségében a latromozgalmat végül is leverte, három példányban állítottak Aquincumban hódoló kőemléket. 71 Majd helytartóságot adtak neki, és amidőn császári legátus lett, a császár neve mellé írták az ő nevét is, amikor kőoltárt 72 emeltek hármójuk »üdvéért«. Ez a latro-mozgalom ekkor mélyen és tartósan fellángolt Pannónia, a Dunántúl belsejében. I. sz. 210-ből Környéről van feliratos adatunk, amely szerint a brigetiói légió katonáját továbbra is kivezényelték reg(ionarius)-ként, vagyis körzeti »csendőrbiztosként« a hátterületre. 73 I. sz. 207 körül ennek megfelelően valóban feltűnően nagy számban állíttattak fogadalmi kőoltárokat 74 Aquincum körzetében. A latrok rajtaütései ekkor talán még a Poetovio—Savaria—Carnuntum (Ptuj— Szombathely— Bad Deutsch Altenburg) főútvonalig is elcsapódtak olykor. Esetleg erre utalhatnak a fogadalomból állított oltárkövek. 75 A 213. évben az alemannok ellen a Raj na-vidékre, majd azután évekre a kisázsiai tartományokba nyomuló parthusok ellen vezényelték el az aquincumi körzet helyőrségének javát 76 is. A tartósan meggyengült határvédelem terében súlyos rombolásokat végeztek a (külső és belső?) ellenség csapatai. Barkóczi Iy. feltevése is tekintetbe veendő, hogy a carpok és vandálok támadása — i. sz. 213 körül — a Brigetio—Intercisa, vagyis a Komárom—Sztálinváros dunai határszakaszt sújthatta. Aquincum polgárvárosában az amfiteátrum Nemesis szentélyét, amely a város védőfalán kívül épült, szintén »összeomlásából« kellett újjáépíteni. 77 A 216. évben »a solo«, vagyis »földig lerombolt állapotából« újították meg a »császárok szobrainak és képmásainak védelmére szolgáló őrházat«, 78 alighanem az aquincumi legiótáboron belül. A távolságjelző kőoszlopok 79 feliratai tanúsítják, hogy ekkor Titel környékéig akadtak olyan hidak, amelyek — i. sz. 217-ben — újjáépítésre szorultak. Szerintünk meglepő az, hogy valamennyi híd a »vetustas«, az »elavultság« folytán egy időben omlott le. Hangsúlyozzuk, hogy nem az útszélen könnyen megsérülő vagy kidőlt mérföldjelző kőoszlopoknak a helyreállításával dicsekednek a tárgyalt feliratok, hanem az utak és hidak újjáépítésével. Az utaknak és hidaknak ez a javítási munkája átnyúlt a 218. évre is 80 . A légió zöme különben csak ebben az évben vonult haza Aquincumba, amint a 218— 219. években emelt hálaadó fogadalomteljesítések erről tanúskodnak. 81 Amennyiben Barkóczi L. azon megállapítása helytálló, hogy az Antoniniana—Severiana stb. jelzősorozat is kitüntetéseket jelentett azoknak a csapattesteknek, amelyek megkapták, akkor úgy véljük, hogy a középdunai és aquincumi légiók és alakulatok az alemannok és a parthusok elleni derekas szereplésükért nyerték el a császár nevét kitüntetésként. A 227—230. években megint feltűnően nagyobb számban állítottak fogadalomteljesítő kőoltárkákat. 82 A 229—230. évek folyamán 2 Tanulmányok Budapest múltjából 17
