Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Mályuszné Császár Edit, Kelemen László színháza

színért.

106 S elment, ha szerencséje Pestre vetette, a vidéki református parochus káplánja, aki könyvének hátlapjára szorgalmasan bejegyezte a színtársulattal kapcsolatos újságokat — és a rózsakeresztesek szervezetét.

107 Ez a szegénysorsú értelmiség az, amelyben a legnagyobb lelki megmozdulást tudja a színpad kiváltani. Az egyes nevével elment az idők hajója, néhány sor írás emlékszik csak róluk, s arról, hogy egy voltak a közönség soraiból, de valamit még annak a kevés színházi estnek az élménye is, amit végignézhettek, épített a magyar művelődésen. Bgy-két tagja ennek a rétegnek maradandóbb emléket hagyott maga után. Koruk műveltségének legmagasabb fokán álló férfiak, akik azonban vagyontalanok, birtoktalanok lévén, tehetségüket csak egy foglalkozási ágban csiszolhatták és fejthették ki : ha, katolikusok lévén, szerzetbe léptek. Mint szerzetesek, szolgálták a színház és a magyar irodalom ügyét Dugonics és Simái Kristóf is. Munkásságuk nagy nyereséget jelentett a társulat számára, mert a leghatásosabb tragédiákat és néhány könnyen eljátszható, népies nyelven megírt vígjátékot — csupa idegenből átültetett, de a kor kívánalmai szerint fel-huszár-kötésezett darabot — köszönhették nekik. Sem Dugonics, sem Simái nem tartoztak azonban a színházi benfentesek közé, sohasem figyelték meg a színpadi technikát. Annál nagyobb képességeket árult el ezen a téren az ex-paulinus Verseghy Ferenc. Benne már volt akkora képzelőerő, hogy munka közben maga előtt lássa a jelenetet, hallja a szereplők hangját és irányítani próbálja mozdulataikat. A verses részletek pattogok, könnyen recitálhatok, s a drámai jeleneteknél, ha a szerző nem tenné, a fordító figyelmezteti az alakítót, hogy mimikájával bonyolult lelki folyamatot kell kifejeznie.

108 Verseghynél is közelebb állott a színházhoz Endrődy János, Dugonicshoz és Simáihoz hasonlóan a piarista rend tagja. Rövid rendi méltatásokon kívül a magyar tudomány nem sokat foglalkozott érdekes egyéniségével és — szerzetes-volta ellenére — kalandos életével.

109 Köznemesi, de vagyontalan családból származott. 1773-ban, tizenhét éves korában lépett a piaristák közé. Első ifjúsága azután a rendi élet pontosan meghatározott szabályai szerint haladt előre, hogy idők folyamán a magyar nyelvterület egész szélességében működő szerzetnek Kolozsvártól Kőszegig számos rendházát lakja végig, hol mint novicius, hol mint az alsóbb osztályok tanítója, hol ismét mint teológus és nevelő. Temesvárról, ahol szintén alsó osztályokat tanított és két tanévet töltött, került 1792-ben Pestre, abban az évben tehát, amikor a magyar színtársulat megkezdte működését.

110 Pesten is alacsony osztály, a II. grammatical, vezetését és a magyar nyelv oktatását bízták rá. Endrődy ekkor harminchat éves volt ; hogy egész eddigi pályáján nem engedték felserdült növendékek közé, abban valószínűleg része lehetett annak a nyugtalanságnak, amely az immár férfikorát élő szerzetesi egyéniségen keresztül kellett, hogy törjön. Endrődy a lázadó angyaloknak nem abból a fajtájából származott, mint Verseghy, vagy Révai Miklós: ő az élményt, a kalandot, a változatos182