Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Kosáry Domokos, Pest-Buda és a Kereskedelmi Bizottság 1791-ben

s vele a polgári érdekek képviselésének. Kiindul abból, hogy a mezőgazdaság és a kereskedelem összefüggenek : az előbbi forrása (fons et origó) minden gazdagságnak, az utóbbi viszont támasza, segítője a mezőgazdaságnak. »Drága hazánk Magyarország« —• folytatja az irat a nemesinemzeti mozgalom jellemző hangszerelésében — szinte minden más országot felülmúl termékenységével, és fölöslegére rá is szorulnak természettől kevésbé megáldott szomszédai. A magyar kereskedelem azonban mégiscsak gyermekcipőben jár, terményeink hitvány árakon kelnek el, idegenek kereskednek velük. Bárhogy igyekszik, a magyar kereskedő »csak névleg nevezhető kereskedőnek, igazában csak a bécsiek faktora«. Szomszédaink minden erővel arra igyekeznek, hogy kereskedelmünket elnyomják, »kezünkből kiragadják és Ausztriától függővé tegyék«. Valahányszor új, s mindig magasabb vámtarifát írnak elő Bécsben, az mindig még nehezebbé teszi helyzetünket, s a dohánykiviteli tilalom mutatja, hogy e folyamat még nem állt meg, még rosszabbra is el lehetünk készülve. A birtokos nemes már ezt is jól megérti, de méginkább hatással lehet rá az, ami ezután következik : hogy e rendszer nemcsak a kereskedőket fosztja ki, hanem mint fő vásárlókat és eladókat, elsősorban, bár közvetve, nem nyíltan, magukat a nemeseket terheli. Hiába tartja a nemes fő kiváltságának az adómentességet, ha így kerülő úton Bécs mégis keményen megadóztatja! Ha tehát most a nemesség ősi jogait, szabadságait visszaköve^fcli, — követelje vissza azt a helyzetet is, amikor III. Károly idején még csak 5% volt a vám! E visszafelé tekintésre persze a nemesi mozgalom sajátos természete miatt van itt szükség. »Elég hosszú ideig viseltük idegenek szomorú igáját, kellett néznünk mély fájdalommal hazánk kereskedelmének süllyedését.« Most azonban bíznak benne a kereskedők, hogy a rendek a törvényeknek megfelelően és saját érdekükben védelmükbe veszik ezt az ügyet ! A tényleges javaslatokra térve a Commentatio a legelső, legsürgősebb teendőnek új vámtarifa készítését tartja, — de hozzáértő magyar kereskedők bevonásával, és immár nem Bécstől, hanem az ország eljövendő új, saját vámigazgatásától (directio telonialis) függően. A »hatalmasok cselszövényei« — írja — nyilván felzúdulnak e program ellen, mégis keresztül kell vinni, és az egységesen 5%-ban maximált vám ellenében szabadon meg kell engedni mind a behozatalt, mind a kivitelt. A szerző itt Anglia példájára hivatkozva, smithiánus okfejtéssel beszél arról, hogy minden országnak azt kell előállítania és továbbadnia, amire ő a legalkalmasabb.^Ha tehát az osztrák áruk jobbak, akkor továbbra is azokat fogjuk vásárolni, csak éppen a »gonosz egyeduralmat« (turpe monopólium) nem akarjuk tovább viselni, azt, hogy Ausztria rossz minőségű áruit is velünk vétesse meg, önkényes árakon. Innen van azután — teszi hozzá az irat — hogy hazánkban, mely pedig olcsóbb megélhetése és nyersanyagviszonyai miatt Ausztriánál alkalmasabb volna fabrikák alapítására, nem fejlődik az ipar ; az örökös tartományokból akadálytalanul árasztanak el bennünket osztrák, cseh, morva kereskedők iparcikkekkel, a hazai nyersanyagot kiviszik és készáru formájá10 Tanulmányok Budapest múltjából 145