Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Kosáry Domokos, Pest-Buda és a Kereskedelmi Bizottság 1791-ben

lésből élt, s hogy a város fő jövedelmét a század végén sem annyira az ipar és kereskedelem, mint inkább a bortermelés adta, annak ellenére hogy a kiviteli lehetőségek csökkenésével a válság jelei itt is bekövetkeztek. A városi hatóság, melynek soraiban szintén ott ültek a személyesen érdekelt szőlőbirtokosok, már a század eleje óta igyekezett az egész szőlőkultúrát és borkereskedelmet saját ellenőrzése alá vonni.

41 Most régi szokás szerint borhamisítókra és konkurrensekre panaszkodtak, főleg azonban arra, hogy a borkivitelt súlyos vámok akadályozzák az örökös tartományok határain. Azt kívánták, hogy a magyar bor kivitele ne legyen nehezebb, mint az osztrák boré, hajón is történhessék (ami tiltva volt), és hogy a budai szekeresek és hajósok borszállításból hazatérve hozhassanak magukkal ktilországbeli termékeket. Itt is megszólal tehát a főmotívum, de erősen helyi problémákon át, szűk körben. Buda kereskedőiről emiatt még joggal hihetnénk, hogy elzárkóztak az aktuális nagy problémáktól, ha nem figyelnénk fel arra, hogy éppen ők mellékelték és juttatták el a Bizottsághoz a valamennyi közt talán legérdekesebb, legjellemzőbb iratot, melyet fent (2/e alatt) Commentatio címen idéztünk. Mellékelték pedig azzal a megjegyzéssel, hogy ebben találni meg mindazt, amit a kereskedelem helyi és országos vonatkozásaiban és amit a vámrendszer, a más tartományokkal való egyensúlyi helyzetbe emelés problémáját illetően ők maguk alapvetőnek, iránymutatónak tartanak. A Commentatio részletességben messze elmarad több más irat mögött. Céljának azonban így felelt meg : ez az irat 1790 májusában, tehát a nemesi mozgalom tetőpontján, az országgyűlés köszöbén az egész ország valamennyi kereskedőtestülete nevében igyekezett a kereskedő polgárság kívánalmait a nemesség felé tolmácsolni, a nemesi mozgalom támogatását a hazai kereskedelem ügye számára megnyerni. Ennél vüágosabban egyetlen más egykorú iratunk sem kísérelte meg a kereskedő polgárság és az árutermelő nemesség érdekközösségét olyan formában, olyan érveléssel kifejteni, mely valóban beleillett a nemesi-nemzeti mozgalom irányvonalába, valóban hathatott nemesi olvasókra. Annyira tudatos és találó ez a törekvés, hogy a késői kutatóban önkéntelenül felmerül az az adatok hiányában ellenőrizhetetlen, bizonyíthatatlan gondolat, hogy az irat készítésénél a szerző nem kapott-e tanácsokat a nemesi mozgalom azon szárnyáról, mely a gyarmati alárendeltség elleni küzdelemben maga is figyelembe igyekezett már venni a hazai kereskedelem, a kereskedő polgárság törekvéseit.

42 Ma már — vagy még — nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy milyen akció állott az irat mögött, csak utalhatunk arra a tényre, hogy valamennyi kereskedőtestület nevében látott napvilágot, méghozzá egyszerre több nyelven, így kimutathatóan egy német verzióban

43 is, melyet irodalmunk eddig külön, önálló iratként tartott számon, s melyet egyesek szintén a pesti Iviedemann Sámuelnek véltek tulajdoníthatni.

44 Ismételjük : ügyesebb, taktikusabb érveket egyetlen más irat sem iioz annak érdekében, hogy a nemességet megnyerje a kereskedelmi, 144