Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Kosáry Domokos, Pest-Buda és a Kereskedelmi Bizottság 1791-ben

Kétségtelen mármost, hogy a házalásnak szabad utat engedő 1787-i pátens ellen azonnal felzúdultak a hazai s nem utolsósorban .3. pesti kereskedők. Az is kétségtelen, hogy ebben a zsidók konkurenciájának kérdése is nagy szerepet játszott. Már a pátens évében éles vita folyt Pest város és a helytartótanács között az óbudai zsidók házalásának megengedése, illetve meg nem engedése tárgyában. A pesti kereskedelmi testület 1788 elején panaszait és kívánságait kérvényben juttatta el Bécsbe Iyiedemann Sámuel és Gamperl Ignác útján. Bármily élesen nyilatkozott is meg azonban e téren a különböző kereskedőtestületek egész sora 1790 körül és még jóval utóbb is, mégis elfogadhatatlanul téves ezt : a zsidók kérdését így külön kiemelve, izolálva a központba, a legfőbb helyre tenni, valamennyi többi kérdés elé, vagy éppenséggel benne keresni a polgárság és a nemesi mozgalom közös frontjának alapját és legfőbb okát 1790-ben. Utaljunk itt egyelőre csak arra, hogy magában a Beschwerden szövegében sem kap főbb helyet és nagyobb hangsúlyt ez a kérdés, mint a többi konkurrenciának, főleg az osztrák versenynek, a bécsi gazdaságpolitikának és a magyar kereskedelem alárendelt, kifosztott állapotának kérdése, sőt ellenkezőleg! Más hasonló, egykorú irattal együtt a Beschwerden is azon ellentmondó vonásokat tükrözi, melyek a hazai polgárságot éppen fejletlensége következtében jellemezték. В polgárság szeretne előre jutni, megszabadulni fejlődésének korlátaitól, de gyengesége miatt ugyanakkor maga is görcsösen kapaszkodik régi korlátokba, és kiváltságokat, konkurrensek és kontárok ellen hivatalos védelmet keres, mert enélktil egy percig sem érzi magát biztonságban. Érzi a gyarmati és a feudális elnyomás súlyát, de erőtlensége következtében képtelen arra, hogy önálló programmal lépjen fel, hogy egybekapcsolja a polgári és a nemzeti szabadságért vívandó harcot (amire nagy részben német volta miatt sem volna alkalmas), vagy hogy éppenséggel a vezetés legcsekélyebb igényével lépjen fel. Van, ami a nemesi mozgalom mellé állítja, és van, ami a hazai feudális elnyomás ellen fordítja : így azután hol a nemesi mozgalom, hol яг udvar felé próbálja kinyújtani kezét aszerint, hogy melyik problémát érzi súlyosabbnak és honnan remél inkább megértést és támogatást. Igénytelen ahhoz, hogy követeljen, de arra megvan már az igénye, hogy a maga dolgaiban politikai szempontból is meghallgassák, hogy mások vezetése alatt bár, de ő is szóhoz juthasson. A pesti kereskedőtestület 1790 június végén, tehát a Hoffmannféle akció kibontakozása előtt határozta el, hogy kívánságait írásba foglalva Iviedemann Sámuel Jánossal Bécsbe küldi, II. Lipóthoz. Tudjuk, hogy Iiedemann augusztus 1-én számolt be útja eredményéről, arról, hogy az uralkodó (az adott politikai taktikának megfelelően) ötnegyed órán át beszélgetett vele és társával, és jóakaratáról biztosította őket. A Beschwerden keletkezését tehát 1790 júliusának első felére kell tennünk. Szerzői a bevezetésben bizonyos csalódottsággal fejtik ki, hogy a kereskedő polgárok mellőzést tapasztalnak, pedig a kereskedelem elég fontos volna ahhoz, hogy az országgyűlésen is foglalkozzanak velük, hogy 138