Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy Lajos, A Terézváros kialakulása

szempontból veti fel, hogy a pesti külvárosok fejlődésének egyrészt akadályait, másrészt jellegzetességét illusztrálja. Ugyanis ilyen körülmények között nem lehet sem rohamos fejlődésről, sem pedig a városiasság kizárólagos terjedéséről beszélni, de különösen nem lehet szó olyan hatásról, mely csak városi funkciókat betölteni képes embereket : kézműveseket és kereskedőket vonzott volna a városba. A külvárosokban igen sok zsellér (kapás, napszámos) telepedett meg, akik kiváltképpen a polgárok földjeit művelték, terméketlen földeket termékennyé tettek (lóca sterilia feracia reddunt), s akik nélkül a szőlőket a gaz nyomta volna el, a szántóföldek megsoványodtak és üresen maradtak volna — miként a választott polgárság írta egyik beadványában a tanácsnak.

34 Mindezekből azonban nem szabad azt következtetni, hogy a külvárosokban csak ilyen mezőgazdasági munkát végző napszámosok, kapások laktak volna. 1735-ben a külvárosban vagy ahogy akkor még nevezték, »a város előtt«, legnagyobbrészt ugyan azok laktak,

35 a század végéig azonban lényegesen megváltozott a helyzet. Az 1798-ban összeírt 3375 személyből ekkor már 2584 a külvárosokban lakott, tehát csaknem 80%. Ez a nagy százalék nemcsak a szegényebb lakosság gyarapodásából állott elő, hiszen a külváros lakosságának csak 57%-a volt ekkor napszámos, kapás vagy segéd. Viszont ezeknek csaknem 100%-a ekkor már a város falain kívül lakott. A Belvárosnak a század végén szinte kizárólagosan önálló kereskedő és iparos lakossága volt. A Belvárosból kiszoruló kereskedő és iparos elem a város falait áttörve a városiasságot is magával hozva, igen nagy számban telepedett meg a külvárosokban is (1107). A kereskedők és iparosok csaknem 60%-a 1798-ban a külvárosokban lakott.

36 2. A. felső külváros topográfiai kialakulásának kérdései Pest XVIII. századi külvárosa topográfiai kialakulása kérdésének megoldását csak az egyes városrészek fejlődésének megvizsgálása után lehet remélni. Ebben a tanulmányban kísérletet teszünk arra, hogy a régi városi telekkönyvek adatait a városfejlődés kérdéseinek megvilágítására felhasználjuk. A telekkönyvek adatainak pontos helyhezkötése által lehetségessé válik egyrészt, hogy a külvárosnak egy korábbi állapotát bizonyos fokig rekonstruálni tudjuk, másrészt, hogy a külváros területe beépülésének jellegzetességeit megfigyelhessük. Ebben a tanulmányban Pest XVIII. századi külvárosa felső része topográfiájának kialakulását és fejlődését kíséreljük megvizsgálni, azt, hogy miként válik a XVIII. század elején még elvadult, lakatlan homoksivatag a század végéig kertes, kisvárosias településsé. Vizsgálatainkat a XVIII. század végével lezárjuk. Ennek oka főként az, hogy Pest fejlődésének is új korszaka kezdődött a századfordulóval. Ez a külvárosok fejlődését, kiépülését is meggyorsította, s az ezáltal felvetődő új kérdések kifejtése további tanulmányok feladata. Ezt a korszakhatárt szabja elénk a forrásanyag is. A XVIII. század első felében elkez104