Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Kovács Lajos : Pest szabad királyi város vezetői (bírái és polgármesterei) 1687-től 1790-ig

56 KOVÁCS IvAJOS A BÉCSI KAMARA FENNHATÓSÁGA. Pest város hatósági szervezetének kialakulása az első bíró kinevezése után fokozatosan haladt előre, azt azonban mindig szem előtt tartották a hatalom birtokosai, hogy a tőlük való függés ne .szenvedjen csorbát. Az első bírák, éppúgy a tanácsnokok is a Budán székelő kamarai inspektor (1690-től kamarai adminisztrátor) kinevezése alapján nyerték el tisztüket. A polgárság elsőízben 1692-ben választhatott bírót. Szavazatait arra a három jelöltre adhatta, akiket az adminisztráció állított a tanácsnokok közül.

8

) A szótöbbséget nyert jelölt csak megerősítése után láthatta el tisztét. A megerősítést 1692—1695 között az adminisztráció gyakorolta, 1696-tól pedig rendszerint a bécsi kamara.

9

) A kamara a jelölés és megerősítés jogát átmenetileg az új szerzeményi területek megvizsgálására időnként kiküldött bizottságokra ruházta. Mikor a megerősítést Bécsből kellett várni, előfordult, hogy az újonnan megválasztott bíró hónapokig nem láthatta el tisztét, mert a posta lassan fordult meg és a hivatali ügyintézés is nehézkes volt. Ilyenkor a tanács rangelső tagja vezette a tanácsüléseket, a városigazgatásnak és a polgárságnak egyébként nem volt feje. Az ebből eredő bizonytalanságot fokozta, hogy a megerősítést nem mindig az nyerte el, akire a legtöbb szavazat esett.

10

) Mivel a bírói tisztség 1692-től csak egy évre szólt, gyakran nyílott rá alkalom, hogy a nem tetsző bírótól megszabaduljanak. Ezzel a lehetőséggel ismételten éltek a kamarai érdekek szolgálatában. Mikor a polgárok sorában megerősödött a régi kiváltságos helyzet visszaszerzésére irányuló törekvés, az adminisztráció különféle mesterkedésekhez nyúlt, hogy a bíróválasztás eredményét befolyásolja.

11

) A kamarától való függést juttatta kifejezésre, hogy a bírónak az adminisztráció előtt kellett lemondania, vagy legalább is be kellett jelenteni a lemondást, továbbá az, hogy a megerősítés elnyerése után a bíró hivatali esküjét az adminisztráció irodájában, kamarai tisztviselő kezébe tette le, és a polgárság csak képviseltethette magát az eskütételnél.

12

) Csak évek multával, hatalmuk vége felé ébredtek tudatára a kameralisták, hogy erőszakosságaikkal nem érték el céljukat. Ez a felismerés későn következett be, amikor már teljesen elidegenítették maguktól az öntudatában erősödő polgárságot. Ekkor már a kamarai uralom napjai is meg voltak számlálva. 1703-ban, a Rákóczi-szabadságharc kitörésekor már annyira eggyé forrott a város lakossága a magyar szabad királyi városokat illető jogállás követelésében, hogy az adminisztráció átmenetileg feladta a harcot, a pénzhiánnyal küzdő bécsi kamara pedig elszánta magát a döntő lépésre, Pestnek és sorstársainak régi jogaikba való visszahelyezésére. A kamarai uralom korában választott bírák személyét illetőleg meg kell említeni, hogy a kinevezettek és a választottak a polgárok sorából kerültek ki és nem készültek arra, hogy hivatali ügyeket lássanak el. A bírói tisztség tiszteletbeli volt, vállalása pedig kötelező. Csak a felettes hatóság hozzájárulásával lehetett kitérni a megnyilvánuló bizalom elől, a felmentést pedig csak nyomós okok fennforgása esetén adták meg.

13

)