Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Borsa Béla : Reneszánszkori ünnepségek Budán

32 BORSA BÉIyA Mátyás kamarásának emblémáját s mottóját : »Darnach zog des Königs Cammerer in silbernen Zeumen, Steigreifen, Sporn und eisernen Geliegern mit kurzen damaschken Kleidern, uf ieglichem Ermel eine Liberei, mit einem traurigen Mänlein und Reime : Ich traure, und weis nicht warumb ; von eitel Perlen gesticket.«

50

) ^ Seybold leírása szerint Mátyás gyakran jelent meg külföldi szabású öltözékben, de szerette a magyaros ruhákat is. Felváltva hordta mind a kétfélét. Egyénisége kívánta így, amelyet mindenképpen érvényre akart juttatni. Lenyűgöző, meglepő hatásokra törekedett, nem engedte, hogy környezete mindig egyformának lássa. Seybold szűkszavú, de értékes adatokat közöl Mátyás magyaros ruháiról. Hasonló sem képben, sem írásban nincs birtokunkban. Fennmaradt ugyan a francia Thevet gyönyörűen illusztrált művében egy magyarruhás Mátyás-arckép, amelynek mintaképe valamely kiváló XV. századi profilarckép lehetett.

51

) Ez azonban megközelítőleg sem tudja elképzeltetni Mátyás magyaros ruháinak szépségét és értékét. H. Seybold bővebb tápot ad fantáziánknak : Szent István vértanú (Karácsony másod-)napján a király sárga mentében jelent meg, amely gyönggyel és drágakővel volt hímezve. Ruháján három mogyorónagyságú gyémántot magábanfoglaló ékszert viselt, jobb vállát panyókára vetett, gazdagon zsinórozott és nagy gyöngyszemekkel kirakott mente fedte.. . . Újév napján is magyaros díszruhában jelent meg : mentét és piros nadrágot öltött magára. Seybold leírása alapján fogalmat alkothatunk magunknak Mátyás kedvelt ruhaszíneiről is. A budai bevonuláson a király lovasai az uralkodó színeibe öltöztek : szürke-, sárga-, zöldszínü ujjasokban, a dobosok és a trombitások piros damasztmentében pompáztak. Maga a király is egy alkalommal sárga mentét, máskor pedig piros nadrágot viselt. Nemcsak szangvinikus kedélyállapotának feleltek meg ezek az élénk színek, hanem jól illettek a csillogó fegyverekhez, kardokhoz, pajzsokhoz, sisakokhoz is. A nyilvános ünnepély fényét is fokozta ez a tarkaság, mert derűt, örömet árasztott maga körül. Harmónia iránt fogékony lelke eltekintett azonban a csillogástól, hogyha a tompított fények a hatást jobban fokozták : a Szilágyi Erzsébet fogatait húzó fehér lovakat koromfekete prémmel díszített ruhájú csatlósok vezették. A magyaros jellegű ruhaviselet kiegészítője a süveg, amely az erdélyi vajdák hatalmi jelvénye volt. Arannyal és gyönggyel gazdagon díszített süvegben feküdt Pongrácz vajda is ravatalán. Ez a látvány különösen hathatott az idegenre, de a magyarok éppen ezzel a ruhadarabbal fejezték ki az életében főméltóságot viselt halott iránt kegyeletüket. Pongrácz vajdának ruhája is magyaros lehetett.A magyaros ruhaviselet azonban elterjedt és már megszokott látvány volt Budán, ezért külön említésre sem méltatja a német író. Ennek a magyarízlésű ruhadivatnak legfőbb ékessége a mente volt. Hatalmas pénzösszegeket fordítottak rá. Elismeréssel szól a német író Beatrix ruháiról is. Ruháit biztos ízlés, valamint a vonalak és színek jó elosztása jellemezte. Bár nem hiányoztak ruháiról a játékos motívumok sem, öltözködése mélyen rejlő szépérzékének