Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Borsa Béla : Reneszánszkori ünnepségek Budán

RENESZÁNSZKORI ÜNNEPSÉGEK BUDÁN 29 A budai zsidóságnak H. Seybold följegyezte viselkedése magában rejti ennek a népnek a történelem folyamán többször megnyilatkozó törekvését, hogy a vendéglátó nép közt fenntarthassa jogait és biztosíthassa népi különállóságát, amely a talmudtól előírt kötelességük. Ezért ők maguk is kívánták, hogy külön városrészekben, a vendéglátó nép életétől függetlenül élhessenek. Ámbár ilyen módon gondosan elkülöníthették magukat, mégis már a középkor életrendje katasztrófát hozott rájuk: 1290-ben Angliából, 1394-ben Franciaországból, 1492-ben Spanyolországból, Szicíliából és Szardiniából, 1498-ban Portugáliából és Navarrából, 1360-ban Magyarországról száműzték őket. A magyarországi zsidók száműzetése mindössze négy évig tartott, de visszatérésük után törvényen kívüli állapotba kerültek, régi jogaikat elvesztették.

47

) Ügyeik intézésére egy országos zsidóbírót nevezett ki a király. Az 1421-ben befejezett »Budai jogkönyv« megkülönböztető öltözéket is ír elő számukra. Ennek legfeltűnőbb darabja a H. Seybold említette csúcsos föveg, amelyet bűbájosokkal és boszorkányokkal is hordattak. Ugyanez a jogkönyv megengedte azonban, hogy a keresztényekkel együtt dolgozzanak, és életüket is biztosította. Áruikat hetenként egyszer a Zsidó-utcában árulhatták. Helyzetük Zsigmond alatt megváltozott. Az örökké pénzzavarral küzdő uralkodót anyagi eszközökkel meg lehetett környékezni ; ezzel lehet magyarázni, hogy IV. Bélától kapott szabadságlevelüket megerősítette, sőt újabb kiváltságokat is adott nekik. Ezzel a »Budai jogkönyv« hatályát vesztette. Ez lett azonban Zsigmond rendeleteinek is a sorsa. A középkorban ugyanis az uralkodók rendeletei csak az ő életükben voltak érvényben, az új uralkodótól a régi rendelkezések megerősítését újból kellett kérni. Ez történt Mátyás esküvőjén is. Amidőn a királyi jegyesek a fővárosba bevonultak, az elsők között köszöntötték őket a zsidók. Díszmenetüket Seybold így írja le : Harmincegy pompás lovuk volt. Az elsőt egy fiú lovagolta, aki nagyon szépen tudott trombitálni. Trombitáját zászló díszítette. Utána tíz ifjú lovagolt. Mindegyikük ezüst övet hordott olyan nagy, négyszögletesre vert csatokkal, mint egy ezüst serleg, amelybe egy kancsó bor fér. Oldalukon hosszú, ezüst kard függött, díszes markolattal és hüvellyel. Ezután következett Mendel zsidó szürkében. Fején bársonnyal bélelt csúcsos, csatos kalapot, oldalán pedig hosszú ezüst kardot viselt. Kettesével lovagoltak egyformán barnába öltözve, kalapjukat két fehér strucctoll ékesítette.

48

) Ez a kivonulás és az ezt követő ajándékozás jól megfontolt haszon reményében történt. A haszon nem is maradt el, mert Mátyásnak a zsidóságra nézve igen fontos rendelkezése, a zsidó prefektúra felállítása valószínűleg jutalom volt az esküvői ajándékokért. Ez a hivatal intézte a zsidóadó kivetését és behajtását. Elintézte a kincstár érdekeire káros viszályaikat, személyükben és vagyonúkban védte a zsidóságot, mint a korona tulajdonát, hogy a hivatalnokok ne zsarolják azt a jövedelemforrást, amelyből meríteni a királynak kizárólagos joga volt. À prefektúra működésével Mátyás meg lehetett elégedve, mert fennállása óta ötször annyi adó folyt be (húszezer arany), mint V. László idejében.