Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Borsa Béla : Reneszánszkori ünnepségek Budán
28 BORSA BÉI,A Az a kitüntető bánásmód, amelyben a személyes érintkezés alkalmával mind őt, mind pedig a többi főpapot Mátyás részesítette, természetes folyománya a személyük iránt érzett megbecsülésnek, de annak a szeretetnek, tiszteletnek és ragaszkodásnak is, amely őt a Szentszékhez kötötte. Ezzel a viselkedéssel is hangsúlyozta többször nyilvánított gondolatát : Magyarország a nyugati egyház védőbástyája a törökkel, s legszilárdabb támaszpontja a huszita eretnekséggel szemben. ZSIDÓK. Kis művében háromszor és aránylag hosszan foglalkozik H. Seybold a Mátyást fényes küldöttséggel fogadó zsidókkal és ajándékaikkal. Szavaiban egy olyan ember naiv csodálkozása és idegenkedése nyilatkozik meg, aki egy nem várt esemény szemtanuja lett. A látottak értelmét és jelentőségét nem tudja felfogni, nem ismeri ugyanis azokat a történelmi és társadalmi erőket, amelyek a magyar életbe beállították ezt a megjelenési formájában csillogó és feltűnő, a magyar élettől mégis elütő embercsoportot. Nem ismeri a zsidóságnak a magyarsághoz való viszonyát, azt azonban érzi, hogy a zsidóság önmagában zárt, belső összetartó erőtől egybeforrasztott idegen test a magyar életközösségben, nem tagja a magyar népnek ; az uralkodó is távoltartja őket magától. Nem engedi meg, hogy az ország előkelőiből, főpapokból, főurakból, továbbá Buda város polgáraiból álló díszes menettel együtt induljanak el a fővárosból Székesfehérvár felé a királyné fogadtatására. Vissza kellett lovagolniuk a Várba és egy másik úton elindulniuk. 46 ) Idegen az író számára a zsidóság habitusa, vallási életük látható jelei: a »schina israhel« felírású zászló, a Dávid címerével, három csillaggal és dicsfénnyel körülvett zsidóföveggel díszített pajzs, a zászló után haladó csoport héber éneke, a mennyezet alatt talmudot vivő ember misztikus hatása. Nem csodálkozik azon, hogy a királyné a talmudot nem akarja megcsókolni. A zsidóság társadalmi helyzetét világosan láthatja abból a tényből is, hogy a királyi párnak szánt ajándékok átadásának sorrendjében őket illeti az utolsó hely. Előttük a jobbágyok és az alázatos szerzetesek adják át a munka ajándékát, a szeretet és béke jelképét, a kenyeret. — De éppen az átadott drága ajándékokból, valamint a fölvonult zsidóság pompás öltözékéből és értékes ékszereiből kedvező anyagi helyzetükre is következtethetett. A legnagyobb csodálkozást a német utazóban a lovagló, kardos, díszruhás, strucctollas zsidók látványa kelthette. A ló és a kard a lovagi élet tartozéka volt. Külföldön a zsidók a lovat csak közlekedés céljaira használták, kardot pedig egyáltalában nem hordhattak. Ruházatukon megkülönböztető jelet (sárga foltot) kellett viselniök. Sőt H. Seybold saját maga is megélte Kapisztrán Szent János 1453-i kemény zsidóüldözését. Ennek hullámai Bajorország, Morva-, Cseh-, Lengyelország és Szilézia zsidóságát érintették, nálunk azonban V. László megkímélte őket. Mindez a jelenség, ami előtt értetlenül áll a német nép fia, történelmi előzményekben leli magyarázatát.
