Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Borsa Béla : Reneszánszkori ünnepségek Budán

RENESZÁNSZKORI ÜNNEPSÉGEK BUDÁN 15 utódairól, a másik pedig utópisztikus álomkép a kelet szépségeiben bővelkedő Magyarországról. — Ez a kettős fölfogás általános rólunk a XV. századi Európában, hasonlóképpen jelenik meg a német irodalomban is. A véleinények közt az ellentétet fokozták a Mátyás hadi sikereit rosszindulatú propagandával ellensúlyozni igyekvő híradások, illetve a Magyarországon járt nyugati utazók csodálata Mátyás kultúrérzéke és teremtőkedve iránt. A VÁROS KÜLSŐ KÉPE. Most, az Úr 1476. esztendejében közeledem Budához. Máris sokat hallok arról a nagy pompáról és ékességről, amelyet a mi fenséges urunk, Mátyás, Magyarország, Csehország etc. királya kifejt. Ezzel a megragadó részlettel kezdi a német utazó magyarországi élményeinek ismertetését. Buda felé tart, az ország székhelye, a tudomány, a művészet középpontja felé. Közel ötszázéves távlatból is érezzük azt a lelki feszültséget, amely az öreg német klastrom idetévedt, jámbor lakóját a budai fény és pompa hírére elfogja. Megrendül arra a gondolatra, hogy nemsokára feltárul előtte az a csodás mesevilág, amely ezen a régi pogány televényen különös, ragyogó szépséggel hajtott ki a nagyműveltségű uralkodó keze nyomán. Várakozásában nem csalódott. Festői már a város fekvése is. A Duna partján, keskeny, hosszúkás dombon épült. Bástyái, tornyai, palotatetői és falai már messziről uralkodnak a környéken. Megerősített, várrendszerekkel, falakkal és sáncokkal védett város előtt állt, amelynek ragyogó épületei vártornyok és bástyák fölé emelkedtek. A házak tetői szélesek és laposak voltak, az itáliai épületekre emlékeztettek. Schedel, Münster, Meldemann, Dillich és egyéb német illusztrátorok toronyszerű, festői jellegű, meredek, keskeny tetőkkel koronázott épületei nagyrészt a képzelet szülöttei. A várfalak nem övezték összefüggően Budát, hanem itt-ott megszakadtak. Helyüket vastag és erősfalú házak vagy más épületek foglalták el. Az épületek külső fala egyúttal erőd is volt. Ilyen volt a domonkosok szentélye is, amely a várhegy egyik kiugró sziklafalán épült, és kinyúló védelmi erkélyei, folyosói voltak. Ilyen védelmi erkély koronázta a palotákat övező falak párkányán kívül a vár legfeltűnőbb és legrégibb tornyát, a palotarendszer donjónját, az István-tornyot is.

2

) Feltűnhetett a város gondos tagoltsága is. Négy részből állt: két városrész (a belső vár a palotákkal, meg az új város) dombon, kettő (a kézművesek külvárosa : a viziváros, meg a nagy külváros) domb lábánál épült.

3

) A várhegy tetején a királyi vár területét a polgári városrésztől egy nagy piac választotta el, amelytől délre kívülről fallal elzárt beépítetlen udvar terült el, ennek déli részén sáncárok húzódott. A sáncárok falán belül emelkedtek a királyi paloták épületei, amelyek két udvart zártak körül. A sáncárok falától északra épült a város, a gazdagok, előkelők települése. Ennek leghosszabb utcája volt a Mindszent-utca, a mai Úri-utca. Ez kötötte össze az egyik északi kaput a Szent György-, ma Dísz-térrel, ahonnan kapu nyílt a belső várba.

4

)