Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Horváth Gyula : A pesti kolera-lázadás 1831-ben

A PESTI KOEERA-EÁZADÁS 1831-BEN 231 osztályozás alapján így ítélkezett : »az első Classisban lévő Bukovits Mihály Két Esztendei, a másodikban lévő Szaktsi Ignácz egyesztendei, a harmadikban lévő Baláskovits András, Pellei Mihály, Kreuczer Antal, Szikszai István, Szarka Ferencz, Pirner Ferencz, Pintér Mihály, Nagyságos Kalmár István és Sajgó János Fél Esztendei ; Végtére a negyedikben lévő Kohót Ferencz, Zaduba István, Hupka György és Kszantner Károly egy Fertály esztendei — ezek közzül pedig Bukovits Mihály, Szikszai István, Nagyságos Kalmár István és Sajgó János a Vármegye Tömlöczében, a többiek pedig Sz. Kir. Pest Várassanak Fogházában, béhozattatásoknak napjától számítandó, s vason közmunkában és hetenként kétnapi böjt mellett eltöltendő Rabságra ítéltetnek •— az ötödik Classisban lévő Baptsányi Ferencz, Berkó János és Varga János pedig eddig elszenvedett raboskodásoknak büntetésül lett bé számíttatása mellett szabadon botsájtatnak, s az okozott károknak a mennyiben a perbeli próbák szerént azoknak tételekben egyik vagy másik helyen részt vettek ; rész szerént a már béperesített jegyzékekben foglalt, rész szerént az itélet végre hajtása alkalmával hitelesen bé bizonyítandó mennyiségek szerént, a mennyiben tulajdon értékkel birnak, megtérittetésekben minnyája in solidum marasztaltatván, ezen ítéletnek végrehajtása Bíróiképpen elrendeltetik, és e végre a Vármegye részéről Főszolgabíró Zlinszky János maga mellé veendő Esküdtjével, Sz. Kir. Pest Várossának részéről pedig Senator Moriin Imre kiküldettettnek. Andrásy Jánosra nézve a ki ezen pernek folyamattya alatt annak utolsó napjain a Felperes ügyész által beiktatott Jelentés szerént a megyei Tömlöczben megholt — ennélfogva az ítélet hozásának szüksége megszűnvén.« Az egyetem tanácsa a fentebb szereplő három orvostanhallgató ügyével csak az új iskolai év kezdetén foglalkozott. A diákokra — Antonovits, Szaksy és Litsauer volt a nevük —• nem bizonyult ugyan rá, hogy a zavargásokban részt vettek volna, de különleges kihágásuk és a közrémület alkalmával véghezvitt cselekedeteik miatt az elsőt négy, a másodikat másfél, a harmadikat pedig egyhónapi börtönre ítélték. A vegyes törvényszék ítéletét megküldte Pest város tanácsának is, hogy a város fogházában lévők a rájuk kimért büntetést szabályosan letöltsék. Ugyanebben az átiratban a bíróság felhívta a tanács figyelmét arra, hogy a vádhatóságot képviselő tiszti ügyész nemcsak azok ellen emelt vádat, akiket most elítéltek, hanem azok ellen is, akiket súlyos sebesülésük folytán nem állíthatott a törvényszék elé. Ezért arra kérte a törvényszék Pest város tanácsát, hogy »a rövid úton meg ítélt rabokon kívül még többen a Katonaságnak lövései által nyerttsebjeikben a Nemes Város Kórházában sinlődnek, ezekre nézve pedig ezen vakmerőségeikért már is nyert büntetéseiken kívül még a Bosszúálló Igazságnak fenyítéke is fenn maradna : annál fogva ezeknek állapotokról bennünket tudósítani ne terheltessenek.« Azonban gyógyulásuk után ezeknek a törvényszék elé való állítására adat nincsen, úgylátszik, súlyos sebesülésüket elég büntetésnek vették rendbontásaikért. A törvényszék ítéletében az összes vádlottakat még arra is egyetemlegesen kötelezte, hogyha a rendzavarással és rombolással bárhol és bárkinél kárt okoztak, kötelesek azt teljes egészében megtéríteni. Való-