Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Horváth Gyula : A pesti kolera-lázadás 1831-ben

A PESTI KOLERA-GÁZADÁS 1831-BEN 229 legfőbb alapja: a mértéktelenül fogyasztott szeszesital, mely a vádlottak elhatározó képességét nagyon csökkentette, annyira, hogy cselekedeteiket a bor hatása alatt, tudat nélkül hajtották végre. A tiszti ügyész a védelemnek ezt az érvelését »minden hiteles oklevelek és próbák nélkül szűkölködő előadásnak« minősítette, amelyben a vádhatóság által bizonyított bűncselekmények »éppen nem czáfoltatnak meg«, sőt a védőiratokban »ezen felperesi Vádaknak felvilágosittások eszközöltetik.« Ezért a tiszti ügyész a vádiratban előadott bűncselekmények minősítését teljes egészében fenntartotta. A vegyes törvényszék ezután bírálat tárgyává tette a vádhatóság és a védelem beadványait. A bíróság a vádhatóság által előadottakat mindenben magáévá tette. Különösen elfogadta a törvényszék a vádbeli cselekmények elkövetésének indítóokául a tiszti ügyésznek azt a jogi érvelését, hogy a vádlottak minden cél és ok nélkül raboltak, pusztítottak és verekedtek, ami így sokkal alkalmasabb nagyobb bűncselekmények elkövetésére. A törvényszék a védelem beadványában foglaltakat pedig visszautasította és nem fogadta el az általuk felsorakoztatott enyhítő körülményeket. A törvényszék első ténykedéseként kimondotta, hogy a vádlottak az általuk elkövetett bűncselekmények nagysága szerint öt osztályba soroztassanak és ez lesz majd zsinórmérték a büntetés kiszabásánál. Éppen ezért a törvényszék a vádlottakat a terhükre rótt bűncselekmény tárgyalása után nem ítélte el, hanem az öt osztály közül valamelyikbe besorozta és csak ezután szabta ki a büntetést. Az első vádlott Bukovits Mihály volt. A bíróság elsősorban július 17-én délelőtt elkövetett rendbontásaival foglalkozott, különösen megállapítva azt, hogy az egyetemi ifjúság délelőtti lármás tüntetésében is fő résztvevő volt. Az egyetemről elrabolt zászlót nem akarta, hogy visszavigyék. A tüntető ifjúság nevében ő tárgyalt báró Mednyánszky Alajos kir. biztossal, és így kétségtelenül beigazolódott a vádhatóság állítása, hogy az elsőrendű vádlott Bukovits Mihály nemcsak a délutáni lázadásnak, hanem már az egyetemi ifjúság délelőtti rendetlenkedéseinek is vezére volt. Súlyosbító körülménynek vette, hogy hangulatkeltés céljából a tüntető menet élén »a Haza és Constitutio veszedelemben való léttét kiabálta.« A délután összecsoportosult utcanépnek magát vezérül ajánlotta és mint ilyen a vádhatóság által megállapított összes bűncselekményekben résztvett, sőt a tömeget ingerelte és buzdította újabb rendzavarás elkövetésére. Az elhangzott tanúvallomások is terhelő adatokat tartalmaztak Bukovits Mihály személyére vonatkozólag. A törvényszék nem fogadta el enyhítő körülménynek a vádlottnak azt a védekezését, hogy a lázadás nem irányult senki és semmi ellen, továbbá, hogy »ő a boritaltól felhevült s tsak az első excessusnak büntetlenül való lefolyása által felingerelve vala.« A bíróság a most elmondottak mérlegelése után a vádhatóság által terhére rótt összes bűncselekményt beigazolva látta és ezért Bukovits Mihályt, mint elsőrendű vádlottat az első osztályba sorozta. A következő vádlott Szaktsi Ignác volt, aki ugyancsak vezéri szerepet játszott a lázadásban. A dunai hajóról szerzett vörös zászlót kezdettől fogva egészen a lázadás elfojtásáig ő hurcolta a zabolátlan