Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Horváth Gyula : A pesti kolera-lázadás 1831-ben

228 HORVÁTH GYUIyA A külön bíróság, vagy ahogy nevezték »Kgyveleges Törvényszék« »nemes Pest vármegyének, Magyar Királyi Egyetemnek és ezen városnak tagjaiból« állíttatott össze. Ez a külön törvényszék többszöri tárgyalások után 1831 augusztus 16-án ismét összeült és ítélkezett a vádlottak felett. A vádhatóságot Pest vármegye tiszti ügyésze képviselte. A vádlottak a tárgyalási jegyzőkönyv szerint a »Megyebeli és Királyi Pest városának fogházaiban raboskodó : Bukovits Mihály, Szaktsi Ignácz, Baláskovits András, Kreuczer Antal, Pellei Mihály, Szikszai István, Szarka Ferencz, Kohót Ferencz, Pirner Ferencz, Pintér Mihály, Zaduba István, Hupka György, Kszantner Mihály, Ns. Kalmár István, Babtsányi Ferencz, Berki János, Varga János, Sajgó János és Andrásy János« voltak. A vádhatóság képviselője, Pest vármegye tiszti ügyésze a vádbeli cselekmény alapját »a folyó esztendei Szent Jakab Hava 17-ik napján a Királyi Egyetembeli Tanuló Ifjak által, a mostani uralkodó ragadós epekórság további terjedésének megakadályoztatására tett Rendelések és Intézetek ellen, a Köz-csendességnek megrendítésével elkövetett kicsapongásokban« és azokban való »résztvevésben« jelölte meg. Ezután a tiszti ügyész a vádbeli cselekmény lefolyását ismertette részletesen. A bűncselekmény valódiságának igazolására pedig felperesi beadványához csatolta a tanuk kihallgatásáról felvett harmincrendbeli jegyzőkönyvet, valamint a foglyokkal a »Törvény Szék színe előtt hitelesen kivett önkényes vallásaikat.« A tiszti ügyész a bűncselekmény tüzetes előterjesztése után, mely egyúttal a vádemelésnek is jogi alapját képezte, hivatalos tiszti minőségében a megnevezett foglyok ellen az 1723. évi 12. t.-c-ben lefektetett jogbiztonságok megszegéséért emelt vádat és ez alapon kérte, hogy a bűnösök »az 1723 : 12-ik Törv. Cikkelynek értelme szerént, érdeméhez képest leendő megfenyíttetés«-ben részesüljenek. Természetesen a foglyok védői (vagy amint akkor nevezték : mentő ügyészek) beadványaikban a törvényszék előtt éppen az ellenkezőt, vagyis a foglyok ártatlanságát iparkodtak bebizonyítani. Szerintük a vádlottak nem követtek el olyan bűnt, illetve nem sértették meg a polgárság életét és vagyonát védelmező jogszabályokat annyira, hogy a vádhatóság által indítványozott 1723. évi 12. t.-c. rendelkezéseit kelljen a törvényszéknek alkalmaznia. A védők érveléseik során először azt hozták fel beadványukban, hogy »ezen kitsapongás minden feltett politicus czél nélkül való« volt. Ennek hangoztatására azért volt szükség, mert a törvényszékek a büntetések kiszabásánál a politikai célú tömegmegmozdulások alkalmával elkövetett bűncselekményeknél a politikai célt súlyosbító körülményként mérlegelték. A védők igazoló irataikban az egész vádbeli bűncselekmény bekövetkezését és megtörténtét úgy tüntették fel, mint a július 17-én délelőtt, az egyetemi ifjúság által rendezett lármás és megtorlatlanul maradt tüntetés természetes folytatását, valamint »a mértéktelenül ivott Bornak szesze által felhevült fiatal s elkapattatott elmék szüleményét.« Vagyis a védők arra az álláspontra helyezkedtek, ha az egyetemi ifjúság délelőtt Pest város utcáin minden büntetés nélkül lármázhatott, tüntethetett és katonákat őrhelyeiken ütlegelhetett, ugyanakkor nem lehet szigorúbb mértékkel mérni azoknak sem, akik a bortól megittasodva kiabáltak, tüntettek és verekedtek. Az enyhítő körülmény