Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Horváth Gyula : A pesti kolera-lázadás 1831-ben
A PESTI KOLERA-GÁZADÁS 183I-BEN 227 7. Váczi József, lévai, ref. vallású 24 éves szabólegény. 8. Maixner József, pécsi, r. kat. vallású, 22 éves kádársegéd. 9. Sinkovics József, pesti, r. kat. vallású, 16 éves tanuló, aki a Kecskeméti-kaputól nézte a tüntetést és itt érte ártatlanul a puskagolyó. A hatóságok a zendülés elfojtása után további messzemenő biztonsági rendszabályokat léptettek életbe : elrendelték a magánházak kapuinak bezárását és a helyőrséget a polgárok felfegyverzésével erősítették meg. 34 ) Ez utóbbira azért volt különösen szükség, mert a zendülés leverése utáni napokban ismét azzal fenyegetőzött a csőcselék, hogy a hidat erőszakkal megnyitja és felgyújtja a várost, ha a foglyokat nem engedik szabadon. A felfegyverzett polgárokat 15 gyalogos és egy lovas századba osztották be. Az ily módon felállított polgárőrség 80 tisztből, 226 altisztből és 2896 közlegényből állt. Szolgálatot csak éjjelenkint és felváltva egy-egy század tartott, melyet az egyes városrészekbe következőképpen osztottak szét : a Belváros- és Lipótvárosban 48—48, Terézváros- és Józsefvárosban 24—24, a Ferencvárosban 12 főből álló őrjárat cirkált. A szolgálatot már a zendülés leverése utáni napon, vagyis július 18-án megkezdték. Miután így helyreállt a közbiztonság, a gyászos eseményt követő második napon a bírói eljárásmódról kezdtek tárgyalni. Először is a kihallgatások lefolytatásáról kellett dönteni. Igen sok személy volt ugyanis bebörtönözve, akiket részint a katonaság fogott el, amint ez Vernhardt hivatalos jelentéséből is kitűnik, részint pedig az összecsődült polgárság. Mindezeket, összesen 176 személyt részben a vármegyeházára, részben a városházára vezették. Utána pedig dönteni kellett az előzetes vizsgálatról és a mellett az ügyben való tárgyalásról és ítélkezésről is. Jóllehet a vádlottak három különböző bírói joghatóság alá tartoztak, mert volt köztük nemes, nem nemes és egyetemi hallgató, mégis a megye, a város és az egyetem egyesített tanácsa úgy határozott, hogy az előzetes vizsgálat végrehajtására három tanács alakuljon vegyesen, minden egyes bírói joghatóság kiküldöttjeiből. Ezek közül kettő a megyeházán, egy pedig a városházán működjék elkülönítve. Elsősorban válasszák szét az ártatlanokat a bűnösöktől, az ártatlanokat engedjék szabadon, a kétségtelen bűnösöket, a lázadásban és rablásban résztvevőket pedig hallgassák ki a tanuk és a vádlók, valamint saját vallomásuk alapján. Miután ez az eljárás pár napon belül végbement, és eredményét a hármas tanács egyesített ülésén is előterjesztették, felvetődött az Ítélkezési jog kérdése. A vármegye képviselője azzal az indítvánnyal állt elő, hogy noha a vádlottak különböző bírói joghatóság alá tartoznak, az egységes elvek miatt tanácsosabb lenne, ha a bűnösök felett egy egyesített bírói szék döntene. Ezt a javaslatot a város és az egyetem tanácsai azzal a megokolással fogadták el, hogy e három joghatóság mindegyikének úgyis megvan a maga hatalma a saját vádlottai felett, és meglesz a döntő szava egyesített bírói szék megalkotása esetén is. Csupán az egyetem tanácsa részére tartották fenn azt a jogot, hogy a most távollévő, de az iskolai év elejére visszatérő ifjúsággal szemben elkülönítve indíthassa meg a bírói eljárást. Ezen az alapon az elbocsátottak után a még fogva maradt vádlottakkal szemben megindult a bírói eljárás. i6* •
