Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Horváth Gyula : A pesti kolera-lázadás 1831-ben
220 HORVÁTH GYUI.A és a sorompóknál levő biztosokat tisztüktől felmenti. 6 ) Az ilyen intézkedések természetesen nem szabtak gátat a szennyes áradatként terjedő járványnak. A tudatlan nép a baj elharapódzását látva, gyanúval fogadott minden hatósági intézkedést, a rosszakaratú lelkek pedig látva ezt a körülményt, a kétségbeeséshez közelálló kedélyeket még jobban felkavarták, ami végül is több helyen zavargásokra vezetett. Nagymértékben elősegítette a lázadozást az is, hogy a vesztegzárt elrendelő hatósági intézkedések legtöbb helyen éhínséget és egyéb súlyos bajokat okoztak, így történt Pesten is, bár a várost a maga egészében egyelőre nem fenyegette éhínség. Nehéz helyzetbe kerültek azonban azok, akiket a mesteremberek és a kereskedők alkalmazottaik sorából a vesztegzár következtében várható élelmezési nehézségek miatt elbocsátottak. Pesten Valero selyemgyáros pl. munkásainak mintegy felét bocsátotta el, úgyhogy ezek egyik napról a másikra munka és kenyér nélkül maradtak. 7 ) Az első koleragyanus esetek a nyár derekán fordultak elő a városban. 1831 július 14-én a Két nyúl-utca (ma Iyónyay-utca) elején, a Csillagféle házban lakó Magyary fiskális kocsisa, aki Tiszaroffról jött titokban Pestre, állítólag a kolerához hasonló szimptómák között meghalt. 8 ) Az a hír járta, hogy hasonló sors érte a házmestert is, aki a beteget ápolta. Másnap, július 15-én Koller tanácsnok ugyancsak hirtelen, gyanús körülmények között meghalt. Ilyen előzmények után az egyéb szokásos óvintézkedések mellett a hatóságok egyidőre megtiltották a szabad beés kiutazást, valamint a Duna-hídon való közlekedést is, sőt 16-án a hajóhíd pesti részét szétbontották. Ez az utóbbi rendelkezés alig sejtett izgalmakat idézett elő. A járványra való tekintettel az egyetemi ifjúságot korábban eresztették szélnek, de a diákok a közben elrendelt zárlat miatt már nem utazhattak haza. A következő napon, vagyis július 17-én reggel kilenc óra tájban nagy lárma és kiabálás közben csoportosan jelentek meg a vármegyeházánál, ahol utazási engedélyt és egészségi bizonyítványt követeltek, majd pedig báró Mednyánszky egészségügyi biztos házánál gyülekeztek és ott a hajóhíd megnyitását, illetőleg összekapcsolását kívánták. Az egyetemről előbb még betört ajtókon keresztül a zászlót is elrabolták, de mégis voltak, akik jobb belátásra térve azt hamarosan visszaszállították. Az említett helyek után a kirobbant tüntetés tovább folyt. A Szervita-térről jövet egy csoport diák Koller János tanácsnok házához vonult, melyet a gyanús haláleset óta lezártak. A házra nyolc lándzsás őr vigyázott, hogy a lakók senkivel se érintkezhessenek. A diákok az őrség vezetőjétől tudakozódtak, hogy ott van-e a »kolera« vagy »contumácia«, egyszersmind kijelentették az őröknek, hogy ők a zárlat alá helyezett lakókat kiszabadítják, és felszólították őket, hogy távozzanak el azonnal, különben kolerástul elkergetik őket. Egyelőre megelégedtek a fenyegetőzéssel és visszatértek a vármegyeházához, ahol Havas Ignác orvoskari dékán közéjük menve igyekezett Őket lecsillapítani. Ennek ellenére rövid idő múlva a diákok közül ketten ismét a házhoz mentek és az őrök vezetőjét keresték, majd mikor az egyik lakó panaszkodni kezdett a bezáratás miatt, a vármegyeháza előtti csoportból többet a házhoz hívtak, az őröket megverték és az egyiket magukkal
