Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Rexa Dezső : A Gránátos-utcza és épületei

202 RE;XA DEZSO A rendház rajza fennmaradt,

88

) s abból is látjuk, hogy a zárda a telek kisebb részét foglalta el, míg a nagyobb része kőfallal körülépített kert, és abban több gazdasági épület állt. A telket nem bírta zavartalanul a rend, nem szólva arról, hogy a telket úgy kapták meg, hogy az csak ideiglenesen az övék, s rendházukat és templomukat rövid idő multán máshol építhetik fel, s hogy II. József vallási politikája őket is fenyegette, de utóbb is még a múlt század elején szépészeti céllal el akarták venni kertjüket, hogy így a Károly-kaszárnya homlokzata szabadon álljon. De a terv — mint fentebb olvasható —'• nem vált valóra. Már II. Józsefnek nem tetszett, hogy az invalidusok pompás palotájának homlokzata elől elfogja a kilátást a szerviták épületcsoportja, és felvetette a gondolatot, hogy a rend abban kapjon kárpótlást, hogy a lipótvárosi plébániát nyeri. Még vagy harmincegy esztendeig volt szőnyegen ez a kérdés, de akkor végleg eltűnt a város égető kérdéseinek sorából. József főherceg-nádor szabályozási tervében is szerepel a gondolat, hogy a kis-tér déli házsorát magánépületekkel építi be ; így Hild János építőmesternek 1805-ben készített szabályozási terve

89

) már úgy rajzolja meg a kis-teret, hogy a szerviták egyházát s kolostorát a »Lipótvárosba«, a Szent István-bazilika helyére kívánja. Mikor már régen elcsendesült az áthelyezés vitájának hol csendes, hol hangosabb zaja — újra felvetődött egy pillanatra a kérdés 1855-ben, a legolvasottabb magyar képeslapban a hír :

90

) A Szervita Atyák zárdáját Pesten több év folyamán majd így, majd amúgy módosítják a különböző napihírek. Még nemrég arról beszéltek, hogy a terjedelmes épület Úri-utcai része csinos boltokká fog átalakulni, ami bizonyosan szép évi jövedelmet hajtott s a népes utca díszét is tetemesen emelte volna. Legközelebb egy német lap azt a hírt közli, hogy ő eminenciája. a bíbornok-hercegprímás régóta szándékozik állandó lakhelyét a főpapi hatóságokkal együtt Pestre áttenni s az állandó prímási palota a szervita atyák terjedelmes telkén fogna fölemelkedni, mellynek építkezési fedezésére már áruba is vannak bocsátva a budai és pozsonyi prímási lakok, de még eddigelé nem akadt olly vevő, kivel végalkura lehetett volna lépni. Persze — mint utóbb a tények bebizonyították — ez a hír is az újdondász hatásvadászatának silány zsákmánya volt. A Szervita-rend a tér előkelőségéhez a maga részéről már kezdetben hozzá óhajtott járulni. A tér tulajdonjogát megszerezve először annak közepére egy magas oszlopon álló Szentháromság-szobrot csináltatott. De a tér közepén állott épület lebontatván, most teljességében megnyílt a terület, s a rendnek az a célja, hogy szentegyházának méltó előtere legyen, így megsemmisült, mert a marhahajcsárok, akik a Duna-Tisza közéről állatjaikat Budára és a Dunántúlra terelték, itt tartottak pihenőt mindaddig, míg a hajóhídon nem terelhették át azokat. így a tér szennyes piactérré lett, ahol a szarvasmarhák tanyáztak, és mindig rengeteg piszok hevert. Ez az állapot csak a Lánchíd megnyíltával szűnt meg. A szerviták templomát és rendházát a hatóság és a közönség egyaránt nem szívelhette ott, ahová akkor hirtelenében fölépíttetni engedték. Már régen folyt a vita : mi történjék a kitűnő helyen lévő, túlméretezett épület-