Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)
Rexa Dezső : A Gránátos-utcza és épületei
A GRÁNÁTOS-UTCZA ÉS ÉPÜI^TEI 203 tömbbel és tátongó gazdasági udvarával s a kerttel? Már a múlt század első évtizedében úgy tervezték, hogy a kaszárnya építészeti szépségei érdekében a klastromkert dísztelen kőkerítését lebontják, aztán arra is vetődött a gondolat, hátha a klastrom és templom egész épülettömbjét eltüntetnék onnan? Először általában az akkor keletkező Iyipótvárosba szánták valahová, aztán ismét csak a lipótvárosi plébániát jelölték ki számukra. Az épületek ellen sok kifogás volt. A szépérzéküeknek bántotta a szemét. Kazinczy 1828. évi pesti tartózkodásakor nagy elégedetlenségének ad kifejezést : »A Serviták' klastroma és kertje még mindig bosszantja a VI. Károly alatt Fischer von Erlach rajzolatja szerint épült Invalidus-házat, melly most nem az többé — Eljön az idő előbb utóbb, hogy a Serviták ezen királyi mív elől elsepretnek ; (s ehhez még hozzáteszi e pár szót, amelyet utóbb kitörül :) s azt minden óhajtja, aki itt elmegyen.« 91 ) Hiába kívánták kiszabadítani azt a szép épületet a szorítóból : a tervek tervek maradtak, s a szerviták ma is a Szervita-tér lakói. De a rend maga is szükségét érezte, hogy hozzájáruljon a város a tér szépítéséhez, ezért a konvent a régi sivár rendház helyett új, artisztikus hatású épületet emelt, majd pedig a templom külsejét hozta rendbe. 1873-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsához fordult s engedélyt kért »a szervita Convent templom tornyainak [így!] átalakításához«, amit a tanács meg is adott. 92 ) A Közmunkák Tanácsa 1873-ban kívánta rendezni a teret ; a rendezés főcélzata a díszítés volt, a »parkírozás« — és az, hogy »a park minden esetre rácsozattal lesz környezendő«. 93 ) A régi Gránátos-utca nyugati sorának északi sarkán áll a templom, melynek alapkövét 1725 szeptember 8-án tették le s melynek ünnepélyes felszentelése 1732 augusztus 22-én történt. 94 ) A szerviták telkének ezen az oldalán állott a saroképületet képező templom, melynek fala lábánál földszintes alacsony bazárépületet raktak üzletek és árusok számára. 95 ) Alt Rudolf, a régi városképek nagynevű alkotója korajzárói leolvashatjuk az utca képét. A vásáros bódé előtt fasor volt, mely azonban csak ennek az utcának első utcasarkáig állt, mert a Fővárosi Múzeum egy másik rajza szerint a Zsibárus-utcán túl már nincsenek fák. 96 ) Az árusok alacsony épülete — mint az egykorú képek hirdetik — nem ért a telek végéig. Valószínűleg úgy volt akkor is, amint az ma van, hogy csak addig ért, ameddig a templom. Innen a rendház kertjét kerítő kőfal következett s az ment a Zsibárus-utcáig s azon lekanyarodott a régi Úri-utcai sarokig. Hihetőleg a kert kerítésének erre az utcára is volt kapuja. A rend t. i. fészereket, istállókat és ólakat adott bérbe itt a városbeliek állatjai számára, s azért kellett, hogy errefelé is nyíljék kapuja. A rendház nagy telkét a rend már régen hasznosítani óhajtotta. Nem elégedett meg a bérbeadott gazdasági épületek jövedelmeivel, de már 1844 őszén bemutatott az akkor fennállott Szépítési Bizottságnak egy háromemeletes bérháztervet, ámde akkor az fel nem épülhetett, aminek fő oka volt, hogy a rend ezidétt már nem rendelkezhetett kertjével,
