Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Gárdonyi Albert : Régi budavári házak

RÉGI BUDAVÁRI HÁZAK 7 Egyedül abból kellene a házak nagyobb méreteire következtetni, hogy e' helyen a rendelkezésünkre álló okleveles adatok szerint a középkor végén az esztergomi érsekek házai állottak. Sajnos azonban a középkori okleveles adatok a budavári házak terjedelmére a legritkább esetben nyújtanak támpontot, s a nevezett házakról is csupán annyit tudunk, hogy mely időpontban és mily módon jutottak az esztergomi érsekek tulajdonába. Helyrajzi szempontból ez nem sokat jelent, helytörténeti szempontból azonban mindenesetre megbecsülendő. A Vizi-, illetőleg Ferenc József-kapu, a középkorban a mellette álló Szent János-egyház után Szent Jánosról elnevezett kapu melletti ház 1476-ig Beckensloer János esztergomi érsek tulajdona volt, ki a mondott évben titkon Ausztriába szökött és Mátyás király legnagyobb ellenségéhez, III. Frigyes császárhoz csatlakozott. Minthogy az érseki szék Beckensloer szökése után egy ideig nem volt betöltve, a budai ház karbantartásáról senki sem gondoskodott, és ennek következtében romlásnak indult. Mátyás király 1478 március 7-én kelt okleveléből (Századok 1904. évf. 408. és köv. 11.) viszont tudjuk, hogy az uralkodó hirdetmény útján közölte a budai háztulajdonosokkal (per publicum edictum, quod in foris et locis publicis huius civitatis nostre proclamari mandavimus et publicari) azon rendelkezését, amely szerint egy éven belül mindenki köteles a házát rendbehozatni (reficere et reformare), ellenkező esetben olyanok kezébe kívánta az uralkodó juttatni azokat, akik hajlandók voltak a házakat kitataroztatni (qui illas propriis expensis bono modo refprmarent). Minthogy pedig a külföldre szökött Beckensloer érsek sarokházát, mely az esztergomi érsekség háza és a Szent János-kapu között állott (domum acialem, que penes domum archiepiscopalem et juxta portám huius civitatis nostre Budensis Sancti Ioannis vulgariter ap^ellatam), az uralkodó rendelete ellenére sem hozatta rendbe (reficere minime cura vit), megfosztotta annak birtokától, éppenúgy, mint a Mindszent-utca több mint tíz házának tulajdonosát is ugyanezen okból hasonló büntetéssel sújtotta (ob contemptum huiusmodi edicti nostri distribuendo contulimus). Ezt a sarokházat, mely nem volt az esztergomi érsekségé és semmi címen sem illette meg az esztergomi érsekséget (non archiepiscopalem, neque aliquo proprietatis jure ad archiepiscopatum Strigoniensem spectantem), tehát a nevezett érsek magántulajdonát képezte, Péter erdélyi prépostnak és királyi titkárnak, valamint testvéreinek, Máthénak és Pálnak adta az uralkodó azon kikötéssel, hogy a nevezett házat kötelesek rendbehozatni (ut ipsi illám bono modo reformare et edificiis decorare debeant). Ha pedig Beckensloer esztergomi érsek vagy más valaki a nevezett Péter prépostot és testvéreit a ház miatt perrel támadná meg, a per megindítása előtt nem csupán a háznak rendbehozatalára fordított költséget volt köteles megtéríteni, hanem azt az 1000 arany forintot is le kellett tennie, amelynek fejében az uralkodó a házat átadta az új tulajdonosoknak. A budavárosi tanács 1479 május 31-én kelt iktatóleveléből tudjuk, hogy Péter prépost a nevezett sarokházat nagy költséggel rendbehozatta (a sue desolationis ruina gravibus cum expensis fuit et est reformata) s minthogy egy éven át ellenmondás nélkül bírta azt (in dominio supradicte domus per diem et annum quiète permansit, nemi ne penitus contradictorum comparente), a buda városi