Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Clauderné Vladár Margit : A Várszínház története

172 CbAUDERNÉ VbADÁR MARGIT Az árverést november 9-re ki is tűzték, azonban gróf Majláth József, későbbi udvari kancellár közbenjárására elejtették. Az el nem adott templomi berendezést egyideig a királyi palota egyik hegységében őrizték. Hogy innen hová kerültek, nem tudtam megállapítani, kivéve az orgonát, főoltárt és két festményt. A templomot ezután katonai raktárnak, a kolostort lakásoknak használták fel. A karmelita-templom színházzá való átépítésének előzményei a következők voltak: II. József császár 1783 november 28-án kelt leiratával Pozsonyból Budára helyezte a Magyar Királyi Helytartótanácsot, a Magyar Királyi Udvari Kamarát és a Királyi Hétszemélyes Táblát (Curia). E rendeletet 1784-ben végre is hajtották és a királyi tisztviselők nagy száma jött Budára. A város a Pozsonyból jött tisztviselők szórakozási igényeit nem tudta kielégíteni, akik a közeli Bécsbe jártak szórakozni. Maga II. József császár, aki talán egyedül Buda lakosai között örvendett népszerűségnek, gondoskodni akart a tisztviselők szórakozási lehetőségeiről. A Városmajort is az ő kezdeményezésére fásították be és adták át a közhasználatnak. Az üres karmelita-templom színházzá való átépítésének gondolatát először Bulla Henrik Ferenc vetette fel. Ő volt a budai »Vörös Sün« és a »Fehér Kereszt« fogadók és a pesti Rondella bérlője, s mivel ezek a helyiségek eredetileg nem színháznak épültek s így színielőadásokra nem voltak a legalkalmasabbak, szeretett volna egy rendes színházat építtetni. Folyamodványában a zárdabeli refektórium vagy templom helyiségét kéri budai színház számára. Bzen kérését a kancellária II. József elé terjesztette. A császár azonban 1785 szeptember 9-én nem adott helyt e kérésnek, hanem azt a helyet jelölte ki színház építésére, ahol később a budai népszínház épült. A színháznak ezen a helyen való felépítését el is határozták. Tervét és a költségvetést Hillebrand udvari építész elkészítette. Ennek alapján az épület felépítése 50.000 forintba került volna. Már a pénz hitelezésére is utasítást adott József császár, de 1786-i budai tartózkodása alatt ezt az utasítást visszavonta. Ekkor hozza szóba Tuschl Sebestyén, későbbi színházbérlő ismét a karmelita-templom színházzá való átalakításának kérdését. József császár ezt az ajánlatot most elfogadja és gróf Niczky Kristóf helytartótanácsi elnökhöz intézett kéziratának 4. pontjában elrendeli, hogy a karmeliták temploma és kolostora kiüríttessék, a szobák és helyiségek és a refektórium kaszinóvá, a templom pedig színházzá átalakíttassék és hogy Kempelen Farkas udvari tanácsos terv és javaslat tételére utasíttassék. Ezen császári parancs, mely a templomnak színházzá való átalakítását elrendeli, gondoskodik a felmerülő költségekről is. Ezek után megkezdődtek a tárgyalások Buda városával. Mivel a karmelitákat kártalanítani kellett, a templomot és kolostort egy városi küldöttség és Tallherr József kamarai építész becsülték meg. A város részéről kiküldöttek voltak : Pavianovich, Szlatiny és a városgondnok. A templomot 5082 forint 16 krajcárra becsülték, a kolostort pedig 10.000 forintra. Végül is kerek 20.000 forintért vette át a város, mely összeget 20 éves részletekben tartozik megtéríteni. Ezt a javaslatot a város csak