Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Clauderné Vladár Margit : A Várszínház története

168 CI,AUDERNÉ VbADÁR MARGIT Az 1734-ik évben elkészült templom a Wiennerisches Diarium 1734. évi 55. száma szerint szépségben felülmúlja a többi templomot. Jelenleg csak a színpadon és a padláson fedezhetők fel az átalakított templom barokk ízlésű pilléreinek és boltozatának részletei. Alaprajzát tekintve egyhajós templom volt. Boltozatát kétoldalt négy-négy pillérköteg tartotta. Az egyes pillérek közötti részeken voltak a mellékoltárok elhelyezve. A homlokzati fal és a diadalív közti rész négy szakaszra volt osztva, melyek a szentély felé fokozatosan szélesedtek. Az egyes szakaszokat a pilléreken nyugvó dongaboltozatok fedték, kivéve az első szakaszt, amelyet keresztboltozat fedett. Ez alacsonyabb is volt a többinél, mert fölötte volt a kórus. A kolostorból, az alaprajz után ítélve, lépcső vezetett a kórushoz. Bzt az alaprajzot Tallherr kamarai építész készítette a templomról és a kolostorról 1786 október 9-én. — A szentélyt keresztboltozat fedte. A torony a szentélytől balra volt. Az alaprajzon ugyan nincs jelölve, azonban a sekrestye falainak vastagabbra építése világosan mutatja, hogy a torony egyik fala erre volt építve. Még ma is jól felfedezhető a toronynak a helye a Várszínház színpadának hátsó részén. A szentély mögött volt még egy helyiség, melyet szintén keresztboltozat fedett. Kz valószínűleg a szerzetesek részére épült, ahol szerzetesi szertartásaikat végezték. Ilyen szentély mögötti helyiségek gyakran szerepelnek az olasz templomoknál. A szentély hátsó falának jobb- és baloldalán az oltár mögött ajtó vezetett ebbe a helyiségbe. A szentély alapja magasabb volt a templom hajójának alapjánál és ezért lépcső vezetett a szentélyhez. Az egyes pillérkötegekben kéthárom méter magas ajtónyílások voltak, amelyek a pillérek közt levő oltárfülkéket kötötték össze egymással. A templom külsejét azon a képen láthatjuk legjobban, amelyen az 1741. évi villámcsapás útja látható. Ezt a Wiennerisches Diarium 1741. évi 68. száma a következőképpen írja le : »Buda augusztus 19. Előző nap délután hatalmas vihar pusztított. A villám belecsapott a karmelitáknak a rendházába és lefutott a kéményen. Átfutott a prior szobájának a falán ; akkor éppen egy asztalos volt nála, aki az ijedtségtől elájult, de szerencsére más baja nem történt. A villám négy helyen belecsapott a lőportoronyba is, amely éppen a jezsuiták mögött fekszik, de szerencsére itt sem okozott tüzet.« 7. A karmelita-templom alaprajza.