Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Clauderné Vladár Margit : A Várszínház története

A VÁRSZÍNHÁZ TÖRTÉNETE 169 A kép a Duna felőli homlokzatát mutatja az összeépített templomnak és kolostornak, amelyek tetőpárkányzata egy magasságban van. A hátsó homlokzat falán egy kétemeletnyi magas ablak van félköríves lezárással, alatta egy a földszinti ablaknál valamivel alacsonyabban fekvő szintén félköríves lezárású ablak, amely valószínűleg a kriptának a megvilágítására szolgált. Az ablaktól jobbra és balra a falat tükrökre osztott vakolat díszítette. Ebben a kriptában és nem a Helyőrségi templomban — egyes^ téves megállapítások szerint — temették el 1301-ben III. Endrét, utolsó Árpádházi királyunkat, 1309-ben János kalocsai érseket és Temesvári Pelbártot, aki e zárda lakója volt. A torony egyik fala a kolostoron, a másik kettő pedig a szentély mögötti részen és a sekrestye falain nyugodott. Párkányzata két részre volt tagolva, sarkain féloszlopok voltak, az alsó részén dór, a felsőn ión stílust követve. Ablakai félkörös lezáródásúak. Teteje tipikusan barokk stílusú, melyen gömbre erősített kettős kereszt állott. Mind a templomnak, mind a toronynak a teteje bádoggal volt fedve. A toronyban négy harang volt elhelyezve. Az utolsót, amelyet újonnan öntöttek és a legnagyobb volt, az 1735. évi szeptember 25-i vasárnap szentelte meg gróf Patachich Gábor Ármin kalocsai érsek, belső titkos tanácsos, hétszemélyes táblai ülnök. A harangot Zechenter Antal ágyúöntőmester készítette, súlya 26—27 mázsa, egyik oldalán a Szentháromság, másikon a pazzisi Mária Magdolnának a képe látható, ki zivatartól, boszorkánytól és varázslatoktól óv. A néphit szerint ez mentette meg a templomot az 1741-i nagy viharban a villámcsapástól. A harangot még német és latinnyelvű felirat is díszítette. A négy harang közül a szintén Zechenter Antal által készített Szentháromság — Szent Teréz-harang volt a legértékesebb : 840 forintra becsülték és 1350 forintért adták el. Súlya 24 mázsa volt. Utána következett a Nepomuki Szent Jánosnak és Illésnek szentelt harang, amelyet Zechenter öntött 1723-ban. Becsértéke 385 forint, eladták 415 forintért. Harmadik a Jézus, Mária és Szent Józsefnek szentelt harang, szintén Zechenter műve. Becsértéke 245 forint, eladták 264 forint 15 krajcárért. A legkisebb a Szent Keresztnek és a Fájdalmas Szűznek szentelt harang volt. Ez is Zechenter műve, 3 és % mázsa volt. Becsértéke 122 forint 30 krajcár, eladták 132 forint 7 és fél krajcárért. Mind a négy harangot a becsértékükön felül vásárolták meg. Végül szerepel a leltárban egy harangszív is, amelynek súlya egy mázsa volt. Ezt a nagyharang részének készítették. A templomban a Szent Józsefről elnevezett főoltáron kívül még kilenc mellékoltár volt. Az oltárokra és általában a templom berendezésére vonatkozólag az Országos levéltárban a Helytartótanácsi Levéltár E. 24. Budai Karmeliták No. 10 jelzésű iratában a következő leltári adatokat találjuk: Először 1-től 159 számig a sekrestye berendezései szerepelnek. Voltak benne miseruhák, oltárterítők, vecsernye-palástok, egy ezüstveretű misekönyv, arany és ezüst szentségtartók, ciboriumok, kelyhek, keresztek, sőt az adományok között mint érdekesség meg van említve egy aranyozott szemfog is. A sekrestyében volt elhelyezve még arany keretben a Carmelhegyi Boldogságos Szűznek a képe.