Tanulmányok Budapest Múltjából 10. (1943)

Clauderné Vladár Margit : A Várszínház története

A VÁRSZÍNHÁZ TÖRTÉNETE 167 leírása a Székesfővárosi Levéltárban Budai Telekkönyvi Iratok II. 89. szám alatt található meg. A leírást helyszínrajz egészíti ki, mely azonban némi eltérést mutat Tallherr József kamarai építész későbbi pontos terveivel szemben. Ugyancsak itt találunk a templom méreteire vonatkozó adatokat. Homlokzata 8 öl szélességben húzódott a kívülálló pillérek nélkül, a templom kapuzata pedig két ölnyire előre ugrott, amint ezt az ott talált romok mutatták. A terület baloldali vonala, a templom mellett harminc öl hosszúságban, jobboldali vonala pedig egész a városfalig harminckét öl hosszúságban futott. Budavárában a törökök kiűzése után a templomépítkezés elég vontatottan indult. Több templomnak a felépítéséhez hozzáfogtak, de befejezésük, különösen a belső berendezés tekintetében, nagyon sokáig elhúzódott. Ugyanez áll a karmelita templomra is. A telket már 1693-ban megkapták, hozzá is kezdtek az építkezéshez, azonban a munka megakadt. Ennek oka az volt, hogy az újonnan kinevezett szentzsigmondi prépost, Putanich azt állította, hogy a karmelitáknak átengedett terület hajdan a prépostságé volt, és rajta a prépostnak és a kanonokoknak lakásai állottak. Ezen okból kifolyólag az építkezés megkezdése elé akadályokat gördített. Csak 1715-ben Keresztély Ágost szász herceg, bíbornok és érsekhez benyújtott folyamodás után engedték meg a munka folytatását. Ebben a folyamodványban a nekik adományozott területről a karmeliták kimutatták, hogy a szentzsigmondi prépostságtól nyilvános kocsiút, több magánház és a víztorony választja el. Az ünnepélyes alapkőletétel csak 1725-ben történt meg. A templom első kövét 1725 március 4-én Koháry István gróf és Berkes András püspök és váci nagyprépost tették le az építendő főoltár helyére. Ez alkalommal a Szentháromságról elnevezett Pater Cherubinus imájában megköszöni a Szentháromságnak, hogy végre megengedte eljönni azt az időt, amikor a felhők elvonultak a nap elől és sikerült eljutni ezen napig, amidőn új.templomot kezdenek építeni. 145 évig kellett várni erre a napra. Ez alatt az idő alatt mind a hat kolostort : a budait, az egrit, a kassait, az eperjesit, a pribitzeit és a pécsit felgyújtották és lakóit kiűzték hajlékukból. Azonban a császári fegyverek és az oroszlánbátorságú harcosok dicsőséges győzelmével felszabadult Buda a török iga alól és visszaadatott neki a keresztényi szabadság. A karmelitákat ért nagy veszteségért kárpótlásul I. Lipót király a jelenlegi helyet jelölte ki, ahol már 1372-ben állott templom. Az egykori templom helyén égett kapuk, megszentségtelenített oltárok, rom és gaz vannak. — Majd felkérik Koháry István grófot, mint a templom patrónusát, hogy adjon nevet a templomnak. Koháry saját nevének kezdőbetűivel nevezte el a templomot Josef Kloster-пек. Addig még nem volt Szent Józsefről elnevezett templom Budán. A rend elhatározta, hogy Szent Józsefnek a nevét méltóan fogja megőrizni. A templom felépítése meg is kezdődött Koháry István gróf alapítványának és Széchényi György likavai ajándék-uradalmának segítségével. Felépítése aránylag nem tartott sokáig, belső berendezése és díszítése azonban évtizedekig elhúzódott, s így csak 1763-ban szentelték fel.